Mozgóképkultúra és médiaismeret
ajánlott
Internet böngésző: MS Internet Explorer 4.0+
(Netscape
Navigátor böngészővel a megjelenítés hibás lehet)
Bevezető:
Századunk a kommunikáció évszázada
A mozgóképkultúra része a vizuális
kultúrának
A látás nyelvezete
Századunk a kommunikáció évszázada,
amelyben egyre nagyobb szerephez jut a vizualitás. A vizuális kommunikációra a későbbiekben visszatérünk. Ezúttal csak a legfontosabbakra utalunk: A kommunikáció lényege - sommázva - az információközlés, továbbítás. Alapja az érzékelés (látás, hallás, tapintás, szaglás). Látásunk, amely a legkésőbb alakult ki, s a legbonyolultabb - szolgáltatja a legtöbb információt, s a leggyorsabban az idegrendszerünknek: fénystruktúrák formájában, amelyek az agyban dolgozódnak fel látvánnyá, képpé. E biológiai jellegű kommunikáció alapja a társadalmi kommunikációnak: amelybe beletartozik a két ember közötti közvetlen, s a közösségek, intézmények közötti közvetett kommunikáció. Ez utóbbinak nagy szerepe van abban, hogyan tanulunk látni, hogyan érzékeljük környezetünket. Elsajátított, megélt kulturális élményeink is alakítják vizuális világunkat, gondolkodásunkat, nemcsak a retinán megjelenő fényalakzatok, amelyeket vizuális mezőnek neveznek.
A tanulás, a kulturális élmények befolyásolják a közlés értelmét, tartalmát és formáját: a kódját és összetevőit: a jeleket és ezek kapcsolódásait, szabályait. Erre épül a (társadalmi) kommunikáció, amelynek fontos része a tömegkommunikáció.
Mára az audio-vizuális kommunikációs ipar áthatja munkánkat, magán és társadalmi életünket. Az ember a legtöbb esetben e képek tömegét, többrétűségét, többfázisú voltát mint káoszt - és nem mint organizmust- érzékeli. Nem képes a szimultán jelenségek gyors áttekintésére. Azért, hogy a sok kép ne okozzon képsokkot, az új generációkat fel kell készíteni erre e sajátos kommunikáció természetének, szerkezetének megismerésére. Ebben kitüntetett szerepe lehet a művészeteknek. Moholy-Nagy szavaival: a művészet közvetett nevelő eszköz, amely az ember érzékeit fejleszti és megvédi minden váratlan megrázkódtatástól, mégpedig úgy, hogy intuitív biztonságot ad, és felkészít egy még be nem következett, de minden bizonnyal bekövetkező helyzetre. Így például a film - s a montázs elve általában - ráneveli az embert a szimultán jelenségek villámgyors áttekintésére minden alkotó területen... Amire Moholy - Nagy próféciája utalt, az a helyzet mára bekövetkezett. Az információáramlás új lehetőségei - a televízió, a videó, az Internet - kitűnő alkalmat teremtenek a (kép) olvasás és (kép)írás együttes iskolai tanulására, tanítására. Az iskolai oktatás feladata elsajátíttatni a tanulókkal a rajzolást, festést, éneklést, írásbeli fogalmazást, nem azért, hogy művész legyen mindenkiből, de értő befogadóvá, gondolkodó partnerré váljon.
A tömegkommunikációs forradalom kiteljesedése közben az olvasás, az irodalom tanítása is megváltozik.
Azok a képességek, amelyek az olvasás megtanulásához szükségesek mint a látási és hallási megkülönböztetés, szándékos és tartós(abb) figyelem olyan jelenségekre, amelyek sokáig csak néhány évvel később foglalkoztatták a gyerekeket, ma már 6 évnél korábban is működnek. Az olvasás (és írás) megtanítása közelebb kerül (het) a szóbeli megértés, a beszéd és gondolkodás tanításához.
Az írásbeli és az audiovizuális kultúra olvasásának összehangolása - a (tévé, videó) kamera kezelésével, a létrehozott művek megvitatásával kiegészülve az audio vizuális nyelvismeret gazdagodását, érettebb információközlést és csiszoltabb ízlésvilágot eredményez - és igényesebb műsorkínálatot.
Ehhez kíván segíteni a könyv és a mozgókép olvasójának a következő fejezet - a teljesség igénye nélkül. Teljesebb képet nyerhetnek olyan alapművekből mint : Balázs Béla: A látható ember, Bíró Yvette: A hetedik művészet, Bódy Gábor: A végtelen kép, Kepes György: A látás nyelve, A világ új képe, Moholy-Nagy László: Festészet, fotó film, A látás mozgásban, Peternák Miklós: Új képfajtákról, amelyek segítségül szolgáltak a tananyag megírásához.
Balázs
Béla
1924-ben megjelent A látható ember című könyvében elsőként elemezte a film kifejező
eszközeit és hívta fel a figyelmet a film társadalmi jelentőségére. A film szerinte
a vizuális kultúrához való visszatérés, amelyben valójában nem a művészet számít.
A mozgóképkultúra része a vizuális kultúrának,
a vizuális kommunikációnak. Ugyanakkor magába foglalja más művészetek, műveltségi területek- irodalom, színház, képzőművészet, zene- részeit. Nem véletlen tartották és tartják a filmet szintetizálónak. Integráló jellege nemcsak a művészetek és a hozzákapcsolódó tudományágak ill. a hozzá rendelhető tantárgyak miatt is figyelemre méltó: kultúr - ill. technikatörténet, esztétika, pszichológia. Így a mozgóképkultúra interdiszciplináris jellege miatt sok oldalról közelíthető meg. A komplexitás viszont alkalmat ad a mozgókép másságának kiemelésére.
A mozgókép-esztétika műveltségi terület interdiszciplináris jellege miatt sok oldalról közelíthető meg: - kultúrtörténeti, - antropológiai, - esztétikai, - technikai. Ugyanúgy vizsgálható kommunikáció elméleti: jel és jelentéstani oldalról. Ezeknek megfelelően az érzékeléssel, a kép természetével, a forma és jelentés viszonyával is lehet e tárgykörön belül is foglalkozni. Integratív jellege nemcsak a befogadó, ill. a hozzá rendelhető tantárgyak miatt kap hangsúlyt, hanem a tudományágak kapcsolódása miatt is. Ami viszont alkalmat ad a mozgókép másságának kiemelésére. Mindezekből következik, hogy; E stúdiumot kezdhetjük onnan, amikor megmozdul a kép, de kezdhetjük azzal is, hogyan lesz a kép - a mozgás eredményeképp. Hiszen amikor képet készítünk, akkor mozog a kezünk, a szemünk, a gondolatunk. Amikor képet nézünk, tekintetünkkel végigpásztázzuk azt, - hasonlóképen az olvasáshoz. A látásnak - és nemcsak a képek látásának- jellemzője egy szekvenciális folyamat, olyan mint ami az olvasáskor lejátszódik. Mindkét cselekvés eredendően konstruktív, időbeli folyamat. A kétféle tevékenységben közös, az a jelentés keresése. A keresés lényeges eleme az, hogy az érzékeltet hajlamosak vagyunk - ha ideiglenesen is - beilleszteni abba az elképzelt szekvenciába, amelyre felhangolódtunk/készültünk. Részletről, részletre haladva, gyakran visszatérve egy-egy elemhez, főleg a látvány/információ dúsabb részhez, eközben újabb momentumokat fedezve fel és azokat hozzárendeljük a már látottakhoz, az egyik elem ad értelmet, jelentést a másiknak. A tekintet időbeli és oksági kapcsolatot teremt köztük. Végül ismét az egész képet nézzük és látjuk. Eközben nemcsak a szemünk mozog, az agyunk is. A felismerés alapja, hogy már láttunk a képhez hasonlót, a valóságban vagy más képeken. Azaz érzéki tapasztalat vagy tanulás, tudás segítségével sajátíthatjuk el, dolgozzuk fel a látványt, a képet. A hasonlóság nemcsak a képalkotás kezdeti szakaszában, hanem mint látni fogjuk, a következőkben is fontos szerepet tölt be, a modern képírásban és olvasásban is.
A
látás nyelve - Kepes György szavaival- mint optikai kommunikáció az egyik
leghatékonyabb eszköz, hogy újra létrehozza az ember és a tudás harmonikus egységét.
Segítségével az ember tárgyi formában fejezheti ki, adhatja tovább tapasztalatait.
Mivel tényeket és eszméket nagyobb mértékben (és mélyebbre hatolva) tud közvetíteni
a vizuális mint más kommunikációs eszközök. A vizuális kommunikáció egyetemes
és nemzetközi: nem ismeri a nyelv, a szókincs vagy a nyelvtan korlátait: egyaránt
megérthetik írástudatlanok és művelt emberek. Az anyagi világ és a társadalmi
folyamatok új értelmezését azért képes ábrázolni, mert a korunk minden haladó
(természet)tudományos fogalmát jellemző dinamikus kölcsönviszonyok, áthatások
egyúttal a mai vizuális kommunikációs eszközök - fénykép, film és televízió
- lényegi kifejező elemei is.
vissza
az oldal tetejére
- kényes
és jelentős feladat előtt áll. Egy vizuális kép befogadása azt is jelenti, hogy
a szemlélő szintetizálási folyamatban vesz részt. Az érzékelt kép tapasztalása
egyúttal alkotó integrációs tevékenység. A vizuális nyelvnek újjá kell születnie,
hogy korunk követelményeinek megfelelően nevelje az embert és megtanítsa a forma
nyelvének használatára. Vizuális környezetünk részben a világ átalakulásával,
építésével, részben pedig annak következtében változott meg, hogy olyan vizuális
eszközök kerültek a kezünkbe, amelyek a látható világ új területeit tették hozzáférhetővé.
A vizuális világ táguló horizontjai és új dimenziói a térbeli megítélés és kommunikáció
új kifejezésmódjait kívánják meg. A mai vizuális megjelenítésnek mindezzel számolnia
kell. Ez az új nyelv képessé teheti és teszi is az emberi érzékenységet arra,
hogy eddig még soha fel nem ismert tér-idő viszonyokat fogjon fel. Amihez hozzájárul
az a korszakalkotó felfedezés, hogy a fényalakítás művészete, amit eddig a természettől
rajzkészséggel megáldott és azt iskolázni is képes elenyésző kisebbség privilégiuma
volt, az most bárki számára hozzáférhetővé vált. Moholy-Nagy László ugyan
a fényképezésben látta ezt a korszakos fordulatot, ami révén a vizuális művészi
alkotó munka személyiséget felszabadító örömeiben elvileg mindenki osztozhat.
De ez a lehetőség benne rejlik a filmben, a videóban - a kamera mint ceruza
– „s ez a lehetőség a művészet társadalmi szerepének újragondolását
is megköveteli."
vissza az oldal tetejére
Felkészíteni az új generációkat a mozgókép-sokk kezelésére. Feltárni e sajátos kommunikáció természetét és szerkezetének bizonyos alapvonásait. Ezt úgy érhetjük el, hogy megismertetjük és megszerettetjük a tanulókkal a mozgóképkultúra értékeit, esztétikai élményhez segítjük őket, minőségi műsorok megtekintésére ösztönözve. Így a legfiatalabb korosztályok is hozzájuthatnak és megőrizhetik az egyetemes és a magyar filmművészet értékeit, amelyeket az a veszély fenyegetett, hogy veszendőbe mennek - egy-két generáció számára. Ez is indokolja, hogy a mozgóképkultúrát a film felől közelítsük meg. A kreatív mozgóképi kommunikációs készség megszerzésére a legtisztultabb és leggazdagabb filmes nyelv nyújtja a legjobban használható mintákat.
Céljaink közé tartozik a tanulók mindennapi élményeinek mozgósítása, s ezek révén gazdagítani tapasztalataikat a film és más típusú mozgóképi szövegek olvasásában, azok tartalmának és rejtett mondanivalójának megértésében, hogy a jelenségátélő gyerek -fejlődése során- eljusson a lényeglátásig. Ehhez adjunk alkalmat arra, hogy a megfelelő mozgóképi alkotások tanulmányozása útján a tanulók eljussanak saját személyiségük jobb megismeréséhez, társadalmi, kulturális és történelmi összefüggések felismeréséhez. Audiovizuális üzeneteik megfogalmazásukban legyenek személyesek, árnyaltak, a mozgóképi olvasás mellett az írásképességük fejlődését is segítsük, mivel igazán akkor tanulnak meg olvasni, ha már önállóan tudnak írni. A képrögzítési folyamatábrázolási és kompozíciós készségeik fejlesztéséhez használjuk fel a szerepjátékokat, szituációs gyakorlatokat.
Legyen értő felhasználója a mozgókép kultúra kifejező eszközeinek: I. Ismerje fel a mozgókép elemi kifejező eszközeit: hogyan fogalmaz és változik a mozgókép
Tudjon műalkotást elemezni, ismerje fel a cselekmény és a történet különbségét az ábrázolt világ, a stílus és a szerzői szándék, a forma és az értelem, stílus és világkép összefüggéseit. Ismerje a hazai és az egyetemes filmművészet néhány kiemelkedő alkotását. Tegyen különbséget a mozgókép alkalmazási területei között: ismerje a média társadalmi szerepét. Legyen tisztában az alkotói és a befogadói szerepnek a média hatására bekövetkező változásaival: az idő és a térélmény átformálódásával (egyidejűség, virtuális jelenlét), a nyilvánosság szerepének átalakulásával.
II. A technikai kommunikációs eszközök használatának képessége
Tudjon képsort és dialógust tervezni - készíteni. Ismerje a technikai képírás egyszerű eszközeinek (fotó, video-filmkamera) használatát és alkalmazni is tudja azokat: azaz legyen képes egyszerű audió-vizuális szövegek, fogalmazási gyakorlatok "irására"pl. esemény,vélemény,személy megjelenítése- egyedül vagy csoport tagjaként. Mindezek teljesítését fokozatosan várjuk el, az életkor függvényében.
Fontos,
hogy kapjanak önállóan megoldható feladatokat, és hogy ezek az életkoruknak
megfelelőek legyenek. A kicsiknél elsősorban a játékos érdekes, a manualitáshoz
is közelálló feladatok domináljanak - rajzolás, képkivágás, kollázs ragasztás
- a mindennapi élményeik mozgósításával. A nagyobbaknál a gyakorlati tennivalók
ismerete és önálló alkalmazása
Az audiovizuális
eszközök mellett szükség van: egyéb szemléltető tárgyakra: fotókra, festményekre
- szakirodalomra.
vissza az oldal tetejére
Tanári kézikönyvként ajánlható a legtöbb témához:
Balázs
Béla: A látható ember, A film szelleme, 1 kiadás Bibliotheka 1958 2.k. Gondolat
1984.
Bíró Yvette: A hetedik művészet Századvég-Osiris 1995.
A film és a többi művészet, Gondolat 1977.
Médiatörténeti szöveggyűjtemény Magyar Képzőművészeti Főiskola, Intermédia,
szerk.: Peternák Miklós 1994.