Mûhelytitkok
Társmûvészetek
Gazdaság, technológia
Környezet

Már a társmûvészetekhez való viszonyból illetve a dokumentumokból (1b) kitûnt, hogy a film milyen nehezen tudta elfogadtatni magát a kultúra részeként, majd mûvészetként. Pályáját vásári látványosságként kezdte, s csak késõbb sikerült megnyernie a (nagy) polgárságot. Lukács György írása: Gondolatok a mozi esztétikájáról – tükrözi azt a szemléletet, amely még csak tömegszórakoztatást lát (elsõsorban) a filmben. A kettõs jellegre – populáris és mûvészi – utal az a megkülönböztetés is, ami a cimatográf és a cinema elnevezés használatát mutatja: elõbbi a filmtechnikai oldalú megközelítés; utóbbit pedig a mûvészi értelemben használták.

A mûvészi film nemcsak a társmûvészetekhez, hanem a szórakoztató filmekhez való viszonyát is igyekezett tisztázni; mind elméleti – esztétikai szinten, mind a gyakorlatban. Ahhoz, hogy a film megbecsült mûvészet legyen, a marginális helyzetbõl kitörjön s a kultúra részeként elismerjék, idõre volt szükség, s arra is, hogy a kultúra - fogalama – kitáguljon. Ezzel együtt járt (f)elismerése, hogy a film megörökíti a kor szellemét; tekinthetõ kordokumetumnak „példázatnak” (vagy) a kérdések terének, vagy a valóság részének. Nemcsak tanu, de résztvevõje is a létnek (ontológikus eleme). Ez is indokolta a filmnek, mint sajátos társadalmi jelenségnek a – társadalom – tudományos eszközökkel való vizsgálatát (gazdaságtan, szociológia, filozófia, pszichológia, stb.).

A film a szociológia számára sokáig egy újabb kutatási tárgy., aminek a társadalmi élet egyéb területeivel való közös természete volt érdekes, és nem a sajátos vonásai. Tekintették ipari szervezõdésnek, kulturális közegnek, médiumnak a többi között.

A filmtudósok egy kutatási eszköznek tartották a szociológiát, ami révén érthetõ lesz a film hatása a viselkedési módokra, társadalmi orientációkra, hogyan tükröz közösségi vágyakat és félelmeket (ehhez csatlakozik a pszichológia), s ehhez milyen gyártási szerkezet tartozik, vajon mi teszi gyakran fontosabbá, súlyosabbá más társadalmi jelenségeknél. Ez új módszert jelentett a film elemzés, s új kutatási területet a szociológia számára. A két szándék eredményeként foglalkoznak – a film társadalmi-gazdasági aspektusaival; ipar, intézmény – a film ízlés és értékelés kritériumaival; szakmai sablonok, és gyártási rutinok, kínálati formák és fogyasztási folyamat; – a film helyével a kulturális iparban – a film társadalom ábrázolása; a korszak szellemének rekonstruálása, mit láttat és mit takar(gat), a kultura, a film világ „jele" - s ennek tanulmányozása.