Új közlésformák - bevezetõ

Európa és a globális információs társadalom

A követendõ példa
Hatékonyság
Egy sürgetõ kérdés

A „kibertér”' és az „amerikai álom - Magna Charta a Tudás Korához

Az anyag uralmának megdöntése
A kibertér természete
Az információs sztráda és a kibertér
A közösség lényege
A kormányzat szerepe
A kormányzat és a társadalom új viszonya

"ZÖLD KÖNYV" A távközlési, média és információtechnológiai szektorok konvergenciájáról és ennek szabályozási kihatásairól
AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM FELÉ HALADÁS SZEMPONTJÁBÓL

Új közlésformák: Gazdaság – társadalom (vitaindító)

Az információs és kommunikációs technológia gazdasági és társadalmi hatásaival foglalkozó elemzések, tanulmányok egyetértenek abban, hogy globális átalakulás tanúi vagyunk. Abban azonban jelentős eltérések mutatkoznak, hogy ki, melyik oldalról, az átalakulások mely aspektusait vizsgálva milyen folyamatokat emel ki, és azokat hogyan ítéli meg. A neoklasszikus közgazdaságtan a múlt század végén a hasznosság fogalmára alapozva, „a fogyasztó a király” jelszóval elméleti hátteret nyújtott a tömegtermelésre koncentráló gazdaság fejlődéséhez. A tömegtermelés lényege a hatalmas fogyasztói piacok kiszolgálása olyan technológiai háttér (gyáripar) megteremtésével, amelynek célja az ember fizikai erejének helyettesítése és megsokszorozása volt. A tömegtermékek piacának bővülése és ezzel együtt a vállaltok - multinacionális, globális vállalathálózatokká való - növekedése és terjeszkedése egészen a 20. század végéig ível. A tömegtermelés egyetlen célja a még nagyobb piacok meghódítása: minél több termék előállítása, egyre kevesebb áron, s ennek stratégiai eszköze a tőke.

A számítógép és az információközlés új formáinak bevezetésével azonban ebben az egyenes ívű (már-már kiszámítható szakaszokra osztható) fejlődésben új, korábban soha nem tapasztalt sikertörténetek, bukások és kiszámíthatatlan gazdasági folyamatok arra mutattak, hogy a gazdaság szerkezetében alapvető változások mentek végbe. A globális gazdasági folyamatok ellenőrizhetetlenné váltak. A nemzeti államok nagy része a multinacionális magánszektor befolyása alá került. A globális gazdaság magánszereplőire már nem érvényesek a nemzeti, államonként jelentős eltéréseket mutató törvények, szabályzók, viszont helyettük nem alakultak újak (WTO, Seattle, 1999).

Az információs gazdaság ezzel ellentétben az ember szellemi teljesítőképességére épít, és ennek fokozására a tudást, mint stratégieszközt használja. A tömegtermékek helyébe individualizált termékek lépnek, az egyedi, differenciált igények kielégítése fontosabbá válik a tömegtermelésnél. Az információ elképzelhetetlen mennyiségben keletkezik, az élet minden területén információ túltermelés van. Az információ szervezése, értékelése és továbbítása a tartalomszolgáltatók kezébe kerül. Ez egyrészt az információ keletkezési helye és a befogadó közötti áttételek számát növeli, ami a gazdaságban virtuális és nem racionális folyamatokat generál.

A tőzsde erre kiváló példa. A tőzsdecápák évek óta jósolják a pénzpiacok összeesését, és csodával határos módon ez a jóslat napról napra késik. Másrészt a tartalom szolgáltatók szerepe az információ szűrése és a fogyasztóhoz való eljuttatása, ami lehetőséget ad arra is - az új hálózati technológiák segítségével – , hogy a befogadó teljesen egyéni és személyes igényeit regisztrálják. A tartalomszolgáltatók ezzel az információs gazdaság központi szereplőivé válnak. Míg korábban, a tömegtermelésben a termék előállítója (a termelő) és a fogyasztó között a piacok (árupiac és az erőforrások piaca) változása jellemezte a gazdasági folyamatokat, az információs gazdaságban ezeket a piacokat integrálják a kommunikációt (információáramlást) szabályozó és ellenőrző tartalom (tudás) szolgáltatók. Erre a gazdaságra azonban egyértelműen jellemző a decentralizáltság, az információ személyre szabottsága, az egyediség és ezzel párhuzamosan az alkalmazott tudás romlandósága.

Ezzel párhuzamosan a gazdaságban a káosz mértékének csökkentése miatt mind hangsúlyozottá válik a szabványok bevezetése. A nemzetközi szabványok bonyolult rendszere, a gazdasági részfolyamatok standardizálása az információs gazdaság ellenőrizhetőségének kulcsa, amely a tudás szabadságának egyre bürokratikusabb keretévé válik (ISO 9001). Ezek a szabvány-dzsungelek egyben kiemelik az információs társadalomba vetett rendíthetetlen pozitivista hit utópia jellegét is: az egyén és tudás szabadságvágyát a folyamatok ellenőrzése, a hatalom birtoklásának eszköze győzi le. Igy aztán, felmerül bennünk a kérdés: vajon a jövő tudás alapú információs gazdasága csak két, eltérő eszközökkel operáló bürokratikus és túlszabályozott rendszer közötti átmenet reményeiből született vízió? 

Pásztor Erika Katalina

vissza a lap tetejére

Martin Bangemann: Európa és a globális információs társadalom

(Javaslatok az Európa Tanácsnak) 1994

"Az információs és kommunikációs technológiák világszerte egy új ipari forradalmat hoznak létre, amely már napjainkban is legalább annyira jelentős következményekkel jár, mint a múltbeliek. Ez a forradalom az információra, mint az emberi tudás kifejeződésére épül ... és megváltoztatja a módot, ahogyan dolgozunk, és ahogyan élünk.

Minden forradalom átmeneti állapotokkal, bizonytalansággal jár, ugyanakkor számos lehetőséget hordoz. Ezalól ez a napjainkban lezajló forradalom sem kivétel. Hogy hogyan tudjuk a jelenleg kínálkozó lehetőségeket valóban a javunkra fordítani attól függ, hogy milyen gyorsan tudjuk megvalósítani az európai információs társadalmat.  A figyelemre méltó technológiai fejlődéssel és a gazdasági lehetőségekkel szembesülve, a világ iparának vezető szereplői újraértékelik stratégiáikat és lehetőségeiket.

Az információs társadalmat elsőként megvalósító országok aratják le a legnagyobb sikereket. Ezek az országok állítanak majd követendő példát a többi ország számára. Ezzel szemben, azokkal az országokkal amelyek haboznak vagy félmegoldásokat alkalmaznak, könnyen megtörténhet hogy még ebben az évtizedben szembe kell nézniük olyan problémákkal mint a befektetők és a munkahelyek számában bekövetkező katasztrofáklis csökkenés.

Történelmét ismerve biztosak lehetünk benne hogy Európa megragadja a lehetőséget és megvalósítja az információs társadalmat. A kérdés csak az, hogy ez az egész Únió stratégiai fontosságú, közös alkotása lesz-e vagy inkább az egyes tagállamok kevésbé hatékony egyéni kezdeményezései.

...Az új információs szolgáltatások és eszközök elérhetővé válása és széleskörű elterjedése elősegíti az egyéni teljesítményt, lehetőséget biztosít arra, hogy a társadalom egyenlőbbé és kiegyensúlyozottabbá váljon.

Az információs társadalomban rejlő lehetőség a társadalmi és gazdasági szervezetek működésének hatékonyabbá tétele és az európai polgárok életminőségétnek javítása.

..A legnagyobb koclázat abban rejlik, hogy a népesség két részre oszlik. Csak az egyik rész fog az új technológiához hozzáférni, azt magabiztosan használni és az általa biztosított előnyöket élvezni. Az a veszély is fenyeget, hogy az egyének vissza fogják utasítani az új információs kultúrát és eszközeit.

..Biztosítani kell hogy az új technológiák a népesség minél szélesebb körében elfogadottá váljanak, és valóban használják is azokat..

..Elengedhetetlen egy új szabályozói környezet megteremtése, amely felszámolja a monopóliumokat és a versenyt helyezi a középpontba. Ezáltal mobilizálhatóvá válik a magántőke, amely  szükséges az innovációhoz, a növekedéshez és a fejlődéshez.

...Az információs társadalomban kiemelt szerepet kell hogy kapjon a szellemi tulajdon védelmére, illetve a különböző  adatbiztonsági kérdésekre irányuló szabályozás.. Egységes, európai-szintű szabályrendszert kell kidolgozni, ám az információs társadalom gliobális jellegéből adódóan nemzetközi összefogásra is szükség van."

"Miért ennyire sürgető ez a kérdés? A különböző technológiák és szolgáltatások Európán kívüli biztosítói egyre aktívabbá válnak a piacainkon. Meg vannak győződve róla, ahogy mi is, hogy ha Európa későn kapcsolódik be a versenybe, akkor a mi tecnológiáink és szolgáltatásaink már nem lesznek kereskedelmi szempontból elég erősek ahhoz hogy megfelelő részt szerezheessenek az előttünk álló hatalmas globális lehetőségekből. Vállalataink üzleti szempontból vonzóbb helyszínekre költöznek. Az export piacaink megszűnnek. Be kell bizonyítanunk hogy nem így lesz.

forrás: http://www.ics.forth.gr/EU/report.html
fordította: Kassai Viktória

vissza a lap tetejére

A „kibertér”' és az „amerikai álom”: Magna Charta a Tudás Korához

1.2 verzió 1994. augusztus 20.

E kiáltvány több tucat ember kollektív bölcsességét és összegyűjtött ötleteit tartalmazza. Elsősorban a négy „társszerző” – Ms. Esther Dyson, Mr. George Gilder, Dr. George Keyworth és Dr. Alvin Toffler – gondolataira épül. Ehhez az 1.2-es szövegváltozathoz senkitől sem kell „nyomtatási engedélyt” kérni. A korszellemnek megfelelően: csak azért védi a copyright, nehogy valaki más kérjen szerzői jogot. Aki hozzájut, bármilyen módon felhasználhatja. De vannak benne olyan, hosszabb részek, amelyek más, jogvédett művekből származnak, és itt csak a szerzőik hozzájárulásának köszönhetően szerepelnek. (A 2.0 verzióban majd lesznek illendő köszönetnyilvánítások is.) Ez egy élő dokumentum. A 2.0-s változat várhatóan 1994. októberében jelenik meg. (Azóta sem készült el – a ford.) Reméljük, hogy aki olvassa, elmondja majd nekünk, hogyan tehetnénk még jobbá. Ez az alábbi címeken lehetséges:

E-mail:                                                     MAIL@PFF.ORG
Fax:                                                         202-484-9326
Telefon:                                                    202/484-3212
RML (régimódi levél):                              1301 K Street Suite 650 West,
Washington, DC 20005

(A Progress & Freedom Foundatgion nonprofit kutatási és oktatási szervezet. Az a célja, hogy pozitív jövőképet alakítson ki a társadalomban a hagyományos amerikai alapelvekre építve.)

ELŐSZÓ

A 20. század központi eseménye az anyag uralmának megdöntése. A fizikai formában létező vagyon egyre jobban veszít az értékéből és jelentőségéből a technikában, a gazdaságban és a politikában egyaránt. A dolgok nyers valósága helyett a gondolat ereje kezd előtérbe kerülni mindenütt.

Az első gazdasági átalakulási hullám idején a föld és a mezőgazdasági munka vált a termelés fő tényezőjévé. A második átalakulási hullám után a föld továbbra is értékes maradt, miközben a „munka” a gépek és a nagy iparágak köré csoportosul át. A harmadik átalakulási hullámban a központi erőforrás a „hasznosítható tudás” lesz – ez a kifejezés a legszélesebb értelemben értendő: adatok, információk, képek, szimbólumok, kultúrák, ideológiák, értékrendszerek stb.

…A harmadik gazdasági hullám (és a belőle kinövő Tudás Kora) azonban csak akkor teljesedhet ki igazán, ha egyre erősödő technikai és gazdasági dominanciája mellett a társadalmi és a politikai életben is uralkodóvá válik. Ez azt jelenti, hogy meg kell szabadulni az ipari társadalom idejéből származó törvényektől és magatartásformáktól. A fejlett demokráciák vezetőire ez különleges felelősséget ró: segíteniük, siettetniük és megértetniük kell ezt az átalakulást.

…A Tudás Korában az olyan dolgokat, mint a szabadság értelme, az önkormányzás formái, a tulajdonjog meghatározása, a verseny természete, az együttműködés feltételei, a közösségi érzés és a haladás mibenléte, mind újra kell értelmezni – pontosan úgy, ahogy az ipari társadalmak kialakulásakor 250 évvel ezelőtt is újradefiniálták ezeket.

A KIBERTÉR TERMÉSZETE

…Sokkal inkább ökorendszer mintsem gépi rendszer. A kibertér egy bioelektronikus környezet, amely szó szerint univerzális: mindenütt jelen van, ahol telefondrótok, koaxiális kábelek, üvegszálak vagy elektromágneses hullámok vannak.

Ezt a környezetet a tudás „lakja” (beleértve az áltudást is), amely elektronikus formában létezik.

…A kibertérben élő tudás nagy része igen rövid életű (vagy legalábbis azt hisszük): a hangunk fénysebességgel utazik egy telefonvonalon vagy mikrohullámon, eléri a hívott fél filét, majd örökre eltűnik.

De egyre nagyobb számban épülnek a kibertérbeli adat-, tudás-, információ- és dezinformáció-raktárak, a bináris kódú egyesek és nullák halmazai. A raktárak is fizikai formában jelennek meg (lemezek, szalagok, CD-ROM-ok) – de a tartalmukhoz csak azok fémek hozzá, akik a megfelelő kapuknál állnak a megfelelő kulccsal.

A kulcs pedig a szoftver az elektronikus tudás egy különleges formája, mellyel navigálni lehet a kibertérben, és amellyel annak tartalma az emberi érzékszervek számára is érthetővé tehető írott szöveg, kép és hang formájában

…A „bioelektronikus határvidék meghódítása” találó metafora arra, ami most a kibervilágban történik. A feltalálók és felfedezők hőskora jut róla eszünkbe, az a lelkesedés, amely a régi hajósokat a világ megismerésére csábította, az amerikai telepesek első generációit az új kontinens megszelídítésére ösztönözte, vagy ami a mi korunkban a világűr kutatásához vezetett.

…Ilyen szempontból a kibertérre használt metaforák közül a legkevésbé találó az, ami – sajnos – a legnépszerűbb lett mostanában: az „információs szupersztráda”. E1 sem lehet képzelni ennél kevésbé szemléletes hasonlatot a kibertérre, vagy félrevezetőbbet, ami a hatásait illeti. Vegyük szemügyre a következő ellentétpárokat:

…A kiberteret betöltő tulajdon különböző formákban létezik: vezetékek, koax-kábelek; számítógépek és egyéb hardverelemek; elektromágneses frekvenciatartományok és maga a „szellemi tulajdon” – a tudás, mely a kibertérben 1akik, és egyben meghatározza azt

Mindegyik tulajdonformánál két kérdést kell megválaszolni. Először is: mit jelent a „tulajdonjog”? Milyen természetű maga a tulajdon, és nút jelent a birtoklása? Másodszor: ha meghatároztuk a tulajdonjogot, akkor ki a tulajdonos? A kibertérben alapvetően köztulajdon (pl. állami) legyen vagy magántulajdon (pl. egyéni)?

…A harmadik hullám idején az újfajta tudásjellemzően romlandó, átmeneti és specializált: a megfelelő információ, a megfelelő szoftverrel kombinálva, a megfelelő formátumban és pontosan a megfelelő időben. A második hullámban kialakult „tömegáru” típusú tudás sokaknak hasznos volt, mert az emberek többségének információs igényeit egységesítette. A harmadik hullámban a specializált tudás – természeténél fogva – „egyedi áru”.

…a gazdaságban már ki is alakultak olyan megoldások, amelyekkel az igényeknek megfelelően formált tudás létrehozóit a nehézkes copyright/szabadalmi eljárások nélkül is díjazni lehet. John Peny Barlow például ezt javasolta tavaly:

A szellemi tulajdon terjesztésének egyik modellje „élőben” való előadás. Ezt a módszert ma még csak a színházban, a zenében, az oktatásban vagy a kabarékban használják. Azt hiszem, hogy az előadásszerű megoldás az információs ipar legnagyobb részére ki fog terjedni: a műsorszórással sugárzott szappanoperáktól kezdve a tőzsdei elemzésekig. A kereskedelem ezekben az esetekben inkább egy folyamatos előadásra szóló jegyeladáshoz fog hasonlítani, semmint a bemutatott darab egyes, becsomagolt példányainak adásvételéhez: A másik szóba jöhető modell természetesen a szolgáltatás. A szakemberek többségét – orvosokat, ügyvédeket, szakértőket, építészeket stb. – most is közvetlenül fizetjük meg a szellemi tulajdonukért. Mi szükség van a copyrightra, ha az ember megbízási díjat is szedhet?

A szerzői és a szabadalmi jog, valamint a szellemi tulajdon kérdése csak néhány a problémás „jogok” közül. Felsorolunk még továbbiakat is:

- Az elektromágneses hullámok frekvenciáit hagyományosan „köztulajdonnak” szokás tekinteni, de újabban a Federal Communications Commission magánvállalkozásoknak „árverezi el” őket. Vagy mégsem? Valóban tulajdonnak tekinthetők azok a nagyon korlátozott „tulajdonjogcsomagok”, amelyeket az ilyen ügyleteknél eladnak? Vagy inkább csak amolyan használati engedélyek ezek – jogok a frekvenciatartomány egy részének használatára korlátozott ideig és meghatározott célokra? Bármelyik esetről legyen is szó: valóban úgy határozzák-e meg az elárverezett jogokat, hogy az egésznek műszakilag is értelme van?

…- A harmadik hullámban a tőke (a kézzelfogható és a nem tapintható tőke egyaránt) sokkal gyorsabban értéktelenedik el, mint az ipari társadalom korában. Például „Moore törvénye” miatt, mely szerint a mikrochipek számítási teljesítménye 18 hónaponként legalább megkétszereződik!

…Ki fogja megalkotni a kibervilág tulajdonjogait és hogyan? Hogyan lehet megtalálni az optimális kompromisszumot az együttműködő nyílt rendszerek és a tulajdon védelmének ellentétes szempontjai között?

…Az olcsó tudás tönkreteszi a tömegtermelésre épülő iparágakat. A specializált tudás megteremti a „just in time” termelés lehetőségét…

…A kibertérben egymás után alakulnak át „természetes monopóliumból” szabad versennyé a technológiai fejlődés következtében. Lássunk három friss példát:

- A levélküldés piacán a fax és a futárszolgálat elterjedése miatt versenyhelyzet jött létre – hiába vannak még most is érvényben azok a rendelkezések, amelyek a U.S. Postal Service számára gyakorlatilag monopóliumot biztosítanak a levelek továbbítására.

- Az elmúlt húsz évben a televíziózás piaca jelentősen megváltozott: korábban csak néhány műsorsugárzó tévéállomás volt, ma pedig a nézők szabadon választhatnak a műsorszóró-, a kábel- és a műholdas szolgáltatások közül.

- Az országos telefonhálózatok a legutóbbi időkig kizárólagosan a csavart érpárú rézkábelekre épültek, ma pedig keményen versenyezniük kell a drótnélküli rádiótelefonokkal és a kábeltévé hálózatokkal is, mert ezek újabban már hangtovábbítással is foglalkoznak. Angliában, Mexikóban, Új-Zélandon és egy sor fejlődő országban már meg is szüntették a versenyt akadályozó rendelkezéseket ezen a területen, és a fogyasztók gyakorlatilag szabadon választhatnak a lehetőségek közül.

Az új technikák és termékek megjelenése megteremti a dinamikus piaci verseny lehetőségét – ebben a versenyben a vetélkedés a technológiák és az iparágak között folyik, mindegyik megpróbálja megtalálni a legjobb módot arra, hogy kielégítse a fogyasztói igényeket.

…Amerika győzelme a nyolcvanas évek számítógépes háborújában annak köszönhető, hogy a dinamikus verseny ezen a területen olyan nyaktörő sebességgel és olyan összevisszaságban folyt, hogy az államnak igencsak nehéz lett volna irányító szerepet vállalnia (ha egyáltalán törődött volna az egésszel). A kilencvenes évek gazdaságpolitikájának az a feladata, hogy megengedje, sőt bátorítsa ezt a dinamikus versenyt a kibervilágpiac minden területén.

…A kibertér az utolsó meghódítandó terület. Ahogy az amerikaiak és más nemzetek egyre mélyebbre hatolnak benne, a lehetőségek minél teljesebb kiaknázása érdekében mind fontosabb lesz az a gondolat, hogy ennek a világnak a tulajdonjoga is elsődlegesen az embereké.

Ez a kijelentés egyesek számára melodramatikusnak tűnhet. Hiszen Amerika továbbra is a személyes szabadság földje marad, és ez a szabadság természetesen kiterjed a kibertérre is. Hogyan is jöhetett volna létre másként a hacker figurája, ez a tipikusan amerikai jelenség, aki semmilyen társadalmi nyomással nem törődve megsért minden szabályt, korán és intenzíven elkezdi használni az olcsó és mindent elborító számítástechnikát, s közben kifejleszt magában egy sor képességet?

Ez a jártasság végül komoly értéket biztosít neki a munkaerőpiacon, az alkalmazói programok készítése vagy a hálózatok fejlesztése terén. A hackerből szakember lesz, feltaláló, esetleg új vagyonok megalapozója, olyan új vállalkozások indítója, melyeknek Amerika vezető szerepét köszönheti a kibertér felfedezése és betelepítése korában.

Nehéz lenne elképzelni, hogy a hackerek boldogulnának vagy egyáltalán életben maradnának a szabályozottabb és formálisabb európai és japán demokráciákban.

…Mert az amerikaiak még most is értékelik az egyéniséget a konformitással szemben, díjazzák az újító kedvet a beletörődés ellenében, és harcosan védelmezik a különbözéshez való jogot.

Ennek ellenére most ismét szükség van a szabadságelvek újbóli megerősítésére.

…- Az ipari társadalomban érthető volt, hogy a kormányzat ragaszkodik ahhoz, hogy bele tudjon kukucskálni minden számítógépbe, és ezért előírja egy speciális „clipper chip” beépítését mindegyikbe.

- Az ipari társadalomban érthető volt, hogy a kormányzat tulajdonjogot formálhat az elektromágneses hullámsávokra, és kemény pénzeket követelhet az állampolgároktól azok használati jogáért.

- Az ipari társadalomban érthető volt, hogy a kormányzat megtilthatja a vállalkozóknak, hogy új piacokra is beléphessenek, és ott új szolgáltatásokat indíthassanak.

- És az ipari társadalomban, melyet néhány régimódi, egyirányú médiahálózat uralt, még talán az is érthető volt, hogy a kormányzat megpróbálta befolyásolni, milyen politikai nézetek terjedjenek az elektromágneses hullámokon

…De akár érthetőnek tartjuk, akár nem e beavatkozásokat és az egyéni szabadságjogok ezernyi más megsértését, melyeket ma természetesnek veszünk, a harmadik hullám idején ezeknek már semmi értelmük sincsen.

…Bármilyen ideálisnak tűnt is az egyéni szabadság elméletben, a gyakorlatban sokszor célszerűtlennek bizonyult. A második hullámban kialakult tömegintézmények bizonyos mennyiségű szabadság feladását követelték mindannyiunktól, hogy a rendszer egésze „működni” tudjon.

A harmadik hullám közeledése a visszájára fordítja ezt a logikát. A kialakulóban lévő társadalom már túl bonyolult ahhoz, hogy bármilyen központilag szervezett bürokrácia irányítani tudja. Tömegtelenítés, az igényekhez való alakítás, egyediség, szabadság – ezek a harmadik hullám után létrejövő civilizáció kulcsszavai.

A KÖZÖSSÉG LÉNYEGE

Ha a harmadik átalakulási hullám ilyen pozitív változásokat hoz, miért aggódik mégis mindenki a jövőért? Miért jelzik a statisztikák a társadalom szétesését? Miért gondolják jómódú nyugatiak milliói, hogy a kibervilággal kapcsolatos lelkesedés valójában tévedés? Miért tűnik úgy, hogy az országunkat összekovácsoló alapelvek már nem elég erősek – sőt, esetleg hibásak is?

…Részben ezért: mi egy régi civilizáció utolsó és egyben egy új civilizáció első nemzedéke vagyunk. A személyiségzavaraink és társadalmi tanácstalanságaink nagy része a bennünk és politikai szervezeteinkben keletkezett konfliktusokra vezethető vissza – a haldokló második hullámos civilizáció és az azt fölváltó, már dübörögve közeledő harmadik hullám civilizációja közötti feszültségre.

…Senki sem tudja még, hogyan fognak kinézni a harmadik hullám utáni közösségek, vagy hová vezet majd végül a „tömegtelenítés”. De az világos, hogy a kibertér fontos szerepet fog játszani a jövő különböző közösségeinek összekötésében és összekovácsolásában, elősegíti majd az „elektrorikus szomszédságok” létrejöttét, melyeket nem a földrajzi közelség, hanem a közös érdeklődés kapcsol össze.

…A néhai Phil Salin (az 1991. november 25-i dátumú 1. 0-ás verzióban) ezt a képet festette a jövőről:

2000-re számos kibertér jön majd létre, sokfélék és egyre gazdagabbak. A laikus elképzelésekkel szemben, ezek a kiberterek egyáltalán nem lesznek egyformák, és nem mindegyik lesz teljesen nyilvános. A világhálózat egy összekapcsolt „közeg” a különböző közösségek számára, de önmagában csak egy nagyon laza, heterogén valami. A kibertérben a legtöbb virtuális hely ugyanolyan elkülönült, „magánterület” lesz, mint most a lakások, az irodák, a templomok és az áruházak, melyeket a tulajdonosaik vagy a vezetőik irányítanak és birtokolnak…

A KORMÁNYZAT SZEREPE

…A fejlődésre igazán az jelent veszélyt, ha a kormányzat megpróbálja a második hullámban használt módszeréket a harmadik hullám gyorsan változó, decentralizált képződményeire alkalmazni. Ha van egyáltalán helyes „iparpolitika” a Tudás Korában, akkor annak elsősorban arra kell koncentrálnia, hogy eltávolítson minden gátat a verseny elől, és tömegesen deregulálja a rohamosan növekvő telekommunikációs és számítástechnikai iparágakat.

…I. Az interaktív multimédiához vezető út

Mitch Kapor és Jeny Berman „jeffersoni” víziója a jövőről arra késztette az Elektronikus Határszélek Alapítványt (Electronic Frontier Foundation), hogy kampányt indítson a „nyílt” adatátviteli rendszerek érdekében:

Az információs sztrádán továbbítható elektronikus információk sokfélesége és mennyisége nagyságrendekkel nagyobb, mint amekkorára a viszonylag szűk televíziós hullámsávok és a korlátozott számú kábeltévé csatornák lehetőséget adnak. Ha helyesen tervezik és szabályozzák, az infosztráda helyet adhat mindenkinek, aki szólni, publikálni vagy beszélgetni akar. Ezek az interaktív szolgáltatások azonban megvalósíthatatlanok lesznek akkor, ha egy nyolcsávos autópálya fut majd be minden lakásba, de csak egy szűk ösvény vezet ki onnan. Ahelyett, hogy a mai, egyre kevésbé elviselhető szórakoztató televízió multimédia változatát csináljuk meg, inkább egy olyan infosztrádára lenne szükség, mely a mainál sokkal változatosabb „műsorok” készítését és terjesztését ösztönzi (New York Times, 1993. I 1. 24. A25. oldal).

…Az interaktív multimédia ma még csak az élen járó cégeknél és más elitcsoportoknál mindennapos. De ugyanezt lehetett mondani a szövegszerkesztőkre tizenkét évvel ezelőtt és a bérelt vonalas hálózatokra hat éve. Mostanra viszont a személyi számítástechnika gyakorlatilag korlátlanul hozzáférhető – anélkül, hogy ezt valamilyen politikai vezetés valaha is finanszírozta vagy „tervezte” volna. És a hálózati rendszerek is hipersebességgel növekednek. Két éve még ötven dollár volt a hálózat eléréséhez szükséges szoftver most pedig ugyanazok a cégek ingyen osztogatják, hogy minél több ember legyen „online”.

Ez a robbanásszerű, egalitárius változás nagyrészt annak köszönhető, hogy a kormányzat távol tartotta magát ettől a piactól; engedte, hogy a személyi számítástechnika vegye át a vezetést,…

…Ebből az következik, hogy a hálózathoz való teljes körű hozzáférés megteremtéséhez rövid távon az a legjobb stratégia, ha minél kevesebb korlátot állítunk a piaci szereplők és az újszerű megoldások elé. Egyesek szerint egy országos interaktív multimédia-hálózatot csak úgy lehetne rövid idő alatt megvalósítani, ha a szabályozók sokkal nagyobb együttműködést engedélyeznének a kábel- és a telefontársaságok között.

…Mivel ma már a kábel szinte mindenhol ott van, különösen a városokban, ezzel a technikával meg lehetne szüntetni a gazdagok és szegények közötti információs szakadékot. A széles sávú kábel „vezetékek„ már ott vannak az amerikai háztartások kétharmadában (és további egynegyedükben könnyen beköthetők lennének). A telefontársaságok rendelkeznek széles sávú optikai kábellel. Egy vegyes típusú hálózat – koax-kábel és üvegszál – lenne a legjobb megoldás a kibertér növelésére a következő lépésben. Mi történik akkor ha ezt a lehetőséget megakadályozzák?

…A telefon- és kábeltársaságok között mesterségesen gerjesztett verseny nem hozza létre a kétirányú multimédia-hálózatot, és azt a civilizált tele-társadalmat, melyet Kapor és Berman fölvázolt. Az nem elég, ha egyszerűen „eltávolítjuk a kormányzatot az útból”. Komolyan érvényesíteni kellene a trösztellenes szabályozást, jelenleg azonban nincsenek meg az ehhez szükséges keretek. Az interaktív multimédiához való általános hozzáférés megteremtéséhez radikálisan újra kell gondolni a kormányzati politikát.

…Túllépve a kibervilágban folytatandó politika kérdésén, a kormányzatnak az egész társadalomhoz való viszonyát is újra kell fogalmaznia, újra ki kell találnia. Egyetlen változássorozat nem elegendő ahhoz, hogy egy jövőbarát kormányzat jöjjön létre. De van olyan mérce, melyet érdemes alkalmazni a követendő politika tervezésénél. Például:

- A gyáripari modellen alapul (vagyis szabványosítás, rutin és tömegtermelés)? Ha igen, akkor ez egy második hullámos politika. A harmadik hullámban az egyediséget kell támogatni.

- Központosítja az irányítást? A második hullámos politikák a hatalmat bürokratikus intézményékbe centralizálják; a harmadik hullámban a hatalom szétosztása folyik – azokat ruházzák föl vele, akik a döntést igénylő helyhez legközelebb vannak.

- A földrajzi koncentrációt bátorítja? A második hullámos politikák az embereket arra ösztönzik, hogy fizikailag is egy helyre gyűljenek. A harmadik hullámban megengedik nekik, hogy otthon dolgozhassanak, és ott éljenek, ahol akarnak.

- A tömegkultúra elvén alapul – amikor mindenki ugyanazt a sorozatot nézi a televízión –, vagy megengedi, sőt bátorítja a közös értékek köré szerveződő sokféleséget? A harmadik hullámos politikák segítenek abban, hogy a sokféleségről a veszély helyett inkább a lehetőségek tárháza jusson az emberek eszébe.

…Az alapvető politikai kérdés nem az, hogy ki irányítja az ipari társadalom utolsó napjait, hanem az, hogy ki formálja a helyébe lépő, gyorsan közeledő új civilizációt. Más szóval: ki alakítja a kibertér természetét, az életünkre és intézményeinkre gyakorolt hatását?

…A harmadik átalakulási hullám fő gazdasági szektorát nemcsak a prosperáló számítástechnikai és elektronikai cégek, valamint a most induló biotechnológiai vállalkozások alkotják. Ide tartoznak az információigényes tevékenységek minden iparágból: pénzügy, szoftver, szórakoztatás, média, elektronika, kommunikáció, orvosi szolgáltatások, tanácsadás, oktatás és képzés. Az e szektorban tevékenykedő emberek rövidesen az amerikai politikai élet domináns résztvevői lesznek. És szembekerülnek olyan politikai erők képviselőivel, akiket még nagyrészt második hullámos szokások és helyzetek formáltak ijedőssé és védekezővé: parancsokban és irányításban gondolkozó törvényhozókkal, kinevezett hivatalnokokkal, politikai véleményformálókkal, vulgármaterialista filozófusokkal, hagyományos értékeket valló érdekcsoportokkal, egyes médiacégekkel és újságokkal – s minden nagyobb intézménnyel (beleértve a nagyvállalatokat), mely azt gondolja, hogy a jövőjét az szolgálja a legjobban, ha megőrzi a múltat.

1994.

A „kibertér” és az „amerikai álom”: Magna Charta a Tudás Korához. In: Replika. 26. szám (1997. június). 149-163. p.
vissza a lap tetejére

A jelen Zöld Könyv további lépést jelent az európai információs társadalom megvalósítása során. A távközlési-, a média- és az információ-technológiai szektorok széles értelemben vett infrastruktúrájával kapcsolatos alapvetõ politikai feladatok körét vizsgálja, amely szektorokra a jelen dokumentum jó részében kényelmi okokból "releváns" szektorokként történik hivatkozás.

A Zöld Könyv nem vizsgálja az azon szélesebb szolgáltatásokkal kapcsolatos politikai feladatokat, amelyek az információs társadalmat realitássá teszik - ezek azok a szolgáltatások, mint például az elektronikus kereskedés, amelyek körébe tartozó tevékenységek potenciálisan olyan változatos szektorokat forradalmasíthatnak, mint például a lakossági, az utazási és a pénzügyi szolgáltatások. A szolgáltatások e szélesebb körével kapcsolatos politikai feladatok magukban foglalják azokat, amelyek tekintetében a Közösség általi intézkedés már jól elõrehaladott, például, a szellemi tulajdonjogok és a kapcsolódó jogok; a média pluralizmus; a magántitok- és az adatvédelem; a kódolás és a digitális aláírások területén. Ezek annak a szélesebb keretrendszernek a részét képezik, amely az új szolgáltatások és tevékenységek számára formálódik az információs társadalmon belül. Ezért ezeket a Zöld Könyv tárgykörén kívülinek tekintik, és csak utalás történik rájuk, ha az éppen tárgyalt kérdésre nézve relevánsak.

A Zöld Könyv valójában arra az alapul szolgáló infrastruktúrára koncentrál, amely segíti az információs társadalom szolgáltatásainak megteremtését és a fogyasztókhoz való továbbítását. Ez az infrastruktúra a releváns szektorokhoz társuló összetevõk, hálózatok és szolgáltatások rendszereibõl áll össze. Ezek a rendszerek mind a három szektorban alapvetõ változáson mennek keresztül, elsõsorban a digitális technológia alkalmazásával. Mindez valószínûleg következményekkel jár a politika és a szabályozás számára.

A Zöld Könyv a szolgáltatások on-line nyújtására összpontosít, és például csak annyiban foglalkozik az off-line publikálással, amilyen mértékben az potenciális piacot jelent az on-line üzletek számára.

A Zöld Könyv a széles értelemben vett jövõbeni trendekkel foglalkozik, és nem törekszik a piacok definiálására a Közösség versenyjoga alkalmazásának céljaira nézve. A jelen Zöld Könyvben tárgyalt álláspontok nem prejudikálhatják azokat a pozíciókat, amelyeket a Bizottság felvállalhat a folyó vagy jövõbeni esetek értékelése során a versenyszabályok alapján.

Az I. fejezet ebbõl a szempontból ad leírást a konvergencia jelenségrõl és az azt alátámasztó technológiai fejleményekrõl. Megállapítja a piac jelenlegi fejleményeit is - és azt, hogy a szállítók, a szolgáltatók és a fogyasztók hogyan reagálnak ezekre - mintegy a jövõbeni változás lehetséges irányának jelzéseként. Mint ahogy általában az új piacok vizsgálata során történik, a szállítók és a szolgáltatók tevékenységei adják az elsõ jelzést arról, hogy a dolgok hogyan alakulhatnak. Reakcióikat a fogyasztók reakciói egészítik ki, akiknek el kell fogadniuk és fel kell karolniuk az új szolgáltatásokat, még mielõtt a piacok realitássá válhatnak.

I.1. Konvergencia - terjedelmének definiálása

A konvergencia kifejezés nélkülözi a precíz definíciót, de a legáltalánosabban az alábbi értelemben használják:

• különbözõ hálózati platformok azon képessége, hogy alapvetõen hasonló szolgáltatási fajtákat hordozzanak, vagy
• olyan fogyasztói eszközök összefonódása, mint például telefon, televízió és személyi számítógép.

A sajtóban a konvergencia ez utóbbi értelmezését idézik talán a leggyakrabban - könnyen érthetõ a fogyasztók számára, plusz még azt a szélesebb körû harcot is tükrözi, amely a számítógépes, a távközlési és a mûsorszóró szakmákban folyik a jövõbeni piacok feletti ellenõrzés megszerzéséért.

E populáris kép ellenére azonban, a fogyasztói eszközök konvergenciája napjainkban még nem annyira valós, mint a hálózati konvergencia. A távközlési operátorok már audiovizuális mûsorokat kínálnak hálózataikon (bár még csak kísérleti alapon) és az Internet hozzáférés, valamint a gerinc infrastruktúra fõszereplõivé váltak. A mûsorszórók már néhány éve adatszolgáltatást nyújtanak hálózataikon és ezeket a szolgáltatásokat csak fokozzák az elkövetkezõ 12-18 hónapban a rádiós és a televíziós mûsorok digitális sugárzásának kilátásával, valamint az interaktivitás megteremtésével.

A kábel üzemeltetõk a távközlési szolgáltatások körét nyújtják, beleértve a hang-telefont is néhány tagállamban, és kábel modemek alkalmazásába kezdenek, hogy nagy sebességû Internet hozzáférést kínáljanak tradicionális televíziós mûsorközvetítési tevékenységük mellett. A nagyközönségnek nyújtandó szolgáltatásokon túl audió- és a videó technológiákat is kezdenek alkalmazni a vállalati "intraneteken" belül a valós idejû információk terjesztésének egy további közegeként. Ilyen alkalmazások a lehetséges fogyasztókat célzó web site-okon is kezdenek megjelenni.[5]

A hálózati platform és a fogyasztói/felhasználói környezet minõsül annak a kínálati- vagy értéklánc két elemének, amely a tartalom kialakítással kezdõdik és a tartalom csomagoláson, a szolgáltatás nyújtáson keresztül a fogyasztóhoz való leszállításig tart (lásd 1. ábra). Az értéklánc hasznos koncepció a cégek és a piacok elemzéséhez a konvergencia fényében.

1. ábra: A kialakuló értéklánc

Forrás: Squires Sanders Dempsey LLP and Analysys Ltd.

A cégek napjainkban egyre inkább jelen vannak az értéklánc egy vagy több elemében. Vannak, akik azt állítják, hogy a konvergencia irányában való elmozdulás miatt napjaink szereplõi közül sokan azt fontolgatják, hogy alaptevékenységükön kívüli tevékenységekkel bõvülnek, és azt állítják, hogy ez a trend már látható is bizonyos legújabb fúziók és vállalatvásárlások esetében (lásd alább).

A változás lehetõsége a konvergencia jelenség eredményeként három különbözõ szinten figyelhetõ meg (technológia, iparág, szolgáltatások és piacok (lásd 2. ábra), bár nem feltételezhetjük automatikusan, hogy az egy adott szinten mutatkozó konvergencia elkerülhetetlenül a konvergencia ugyanolyan fokához vezet más szinteken, és azt sem, hogy a konvergencia a technológiákban, az iparágakban, a szolgáltatásokban és a piacokon szükségképpen egy egységes szabályozási környezet iránti igényhez vezet.

A technológiai konvergencia - amelynek a fentiekben idézett példái illusztratív jellegûek - a digitális technológiák általános alkalmazásán alapul a szolgáltatás nyújtásához társuló rendszerekre és hálózatokra. Ahogyan azt az alábbi I.2. pont is bemutatja, a a technológiai konvergencia már jelen van és a folyamatos technológiai fejlesztések tovább szilárdítják a folyamatot az értéklánc különbözõ elemei mentén.

Sok kommentátor trendet állapít meg az iparági konvergencia irányában, amely már látható azon szövetségek, fúziók és vegyesvállalatok esetében, amelyek a partnerek mûszaki és kereskedelmi know-how-jára épülnek a meglévõ és az új piacok kiaknázása érdekében. Ezek a szövetségek, fúziók és vegyesvállalatok továbbra is tüzetes vizsgálat alanyai a Közösség versenyszabályai alapján. Több ilyen szövetség "horizontális", vagyis olyan cégek között jön létre, amelyek az értéklánc ugyanazon részében mûködnek. Azok, amelyek a piaci konvergencia által kínált potenciális lehetõségek kiaknázását célozzák, általában olyan cégeket foglalnak magukban, amelyek az értéklánc különbözõ részeiben mûködnek, nagyobb vertikális integrációt eredményezve. E szövetségek némelyike már korán nehézségekbe ütközött, mintegy illusztrálva a piacok bizonytalanságát és a velejáró kockázatokat.

2. ábra: A konvergencia szakaszai

Politika és szabályozás

Szolgáltatások és piacok

Iparági szövetségek és fúziók

Technológia és hálózati platformok

Nehéz precíznek lenni a konvergenciából eredõ szolgáltatások esetében is. Sok új szolgáltatás egy adott szektoron belüli technológiai elõrehaladás eredménye, és egyáltalán nem biztos, hogy kölcsönös szektorbeli tevékenységbõl származik. Más szolgáltatások viszont a szektorok közötti "keresztbeporzás" közvetlen eredményei, például a telekommunikációs és a mûsorszóró szektorok esetében. Ha ez utóbbiról esik szó, a jelen dokumentum a "konvergens szolgáltatás" kifejezést használja. Ha egy általánosabb hivatkozás a helyénvaló, akkor a Zöld Könyv egyszerûen az "új szolgáltatás" kifejezést használja, a precíz jogi definíció jelzése nélkül.

I.2. A technológia meghatározó szerepe

A jelen Zöld Könyv elsõdlegesen nem a technológiával foglalkozik; ehelyett azokkal az új üzleti és piaci jelenségekkel, amelyeket a technológiai fejlesztések tehetõvé tesznek, és amelyek módosítják a tradicionális szolgáltatói-fogyasztói viszonyt. Az e fejlesztések jellegének megértése viszont a változási potenciál jobb felbecsüléséhez vezethet.

A digitális technológiák alátámasztják a konvergenciát

Amint azt már korábban megállapítottuk, az alapvetõ trend a digitális technológia általános alkalmazása a releváns szektorok által. A digitális technológiák felölelik az általában a számítógépes és a távközlési iparágakkal kapcsolatos területek körét - digitális mikroelektronika, szoftver és digitális továbbítás. Az egyes releváns szektorokon belül apránként alkalmazva, ezek a technológiák már demonstrálták nagyobb hatékonyságukat, rugalmasságukat és gazdaságosságukat, és bemutatták, hogy hogyan fokozhatják a kreatív potenciált és segíthetik elõ az innovációt.

Napjainkban a számítógépes technológia kulcsszerepet játszik a tartalom kialakításban és az elkészítésben a mozi és a mûsorszórás világában egyaránt. Az audio-vizuális anyag készítésének, leadásának és felhasználásának módjai fejlõdésben vannak. A tartalom "skálázhatóvá" válik, és így azt különbözõ környezetekben lehet felhasználni és különbözõ hálózati infrastruktúrákon továbbítani. Az MPEG szabványcsalád az alapvetõ építõelem a mozgóképek digitális kódolása számára.[6] Ha egyszer ebben a formában kódolásra kerültek, a képeket ugyanolyan módon lehet módosítani, manipulálni vagy továbbítani, mint a többi digitális információt. Az ilyen információkat kezelõ rendszerek és hálózatok természetesen indifferensek a forrásanyag jellege tekintetében, legyen az kép, hang vagy szöveg. Ily módon a digitális forráskódolás a technológiai konvergencia alapját képezi.

A digitális közvetítés a mûsorszóró hálózatokon vagy a földi vezetékes vagy vezeték nélküli infrastruktúrákon valósítható meg. Ha mûsorszóró hálózatokra alkalmazzák, akkor a digitalizáció legjelentõsebb hatása a kapacitás azonnali bõvülése, ténylegesen megszüntetve a szektor növekedését a kezdetektõl fogva korlátozó szûkösséget. De az olyan feldolgozási program és szoftver is segíti a fogyasztói eszközök generalizálást, mint például az un. "set-top box". A funkcionalitás végrehajtása a szoftverben segít legyõzni a terméknek a hardverrel kapcsolatos életciklus problémáit, csökkentve piac tunyaságát és elõsegítve az innovációt. Ezeknek az eszközöknek olyan szintû intelligenciát is biztosít, amely lehetõvé teszi a mûsorszóró hálózatok számára az általában a távközléshez társuló átkapcsolási adottságokkal való vetélkedést. Például, a mûholdas fizetõ TV üzemeltetõk napjainkban már egyéni fogyasztókat is megcélozhatnak a feltételes hozzáférésû rendszereken keresztül, gyakran a földi távközlési hálózattal kombinálva "hibrid" visszatérési útvonalat biztosítva az interaktív szolgáltatások számára.

Hálózati technológiák a konvergenciáért

Ahogyan az alternatív távközlési infrastruktúrák egyre elterjedtebbé válnak, az optikai szálakra alapozott nagy sebességû hálózatok - a modern szerver technológiával párosítva - hamarosan képesek lesznek a gazdaságos üzemelésre a virtuális mûsorszórásban.[7] A magas adatráták és a digitális továbbításon keresztül elérhetõ spektrális hatékonyság megnyitja a lehetõséget ahhoz, hogy csúcsminõségû audió és videó jeleket továbbítsanak számos különbözõ hálózati infrastruktúrán. Az olyan sugárzási technológiák, mint például a keskeny sávú ISDN[8], az xDSL[9] és az ATM[10] biztosítják, hogy mind a meglévõ, mind pedig az új infrastruktúrák szerepet játszhatnak az új szolgáltatások továbbításában. A meglévõ hálózatok adottságait a MPEG hálózatokba foglalt sûrítési technológiák is erõsíthetik, amelyek lehetõvé teszik a korlátozott kapacitású hálózatok számára a korábban csak a kifinomult és költségesebb széles sávú infrastruktúrákon lehetségesnek gondolt szolgáltatások továbbítását.

Az ATM multimédia átviteli technológiaként bír jelentõséggel. Ez egy olyan nagy sebességû "cell-relay" technológia, amely eltérõ jellegzetességû távközlési forgalom átvitelére képes (hang, adat, videó) ugyanazon a hálózaton, és amelyet az ITU a szélessávú ISDN, a keskenysávú változat jogutód generációja alapjaként jelölt ki.

A különbözõ technológiák közötti meg nem szakadó verseny során a szerencse hol egyik, hol másik megközelítés mellé szegõdhet, meglehetõsen megnehezítve, hogy jóslatokba bocsátkozzunk a holnap hálózati architektúráit illetõen. Ez viszonylag kisebb jelentõségû probléma lehet, mivel napjaink alkalmazásai és szolgáltatásai egyre függetlenebbé válnak az õket hordozó alapvetõ infrastruktúrától.

Az Internet technológia a platform függetlenséghez vezet

Ennek a platform függetlenségnek a legrelevánsabb példája az Internet Protokoll (IP). Az IP beépült az Internet de facto hálózati protokolljába, képes a multimédia szolgáltatás valamennyi elemének (szöveg, kép, videó és hang) terelésére és átvitelére. Az IP felhasználásra kerül az Intranet termékekben is, infrastruktúrát biztosítva a multimédia alkalmazások számára a cégen vagy más zárt felhasználói csoporton belül.

Az Internet legjobban olyan hálózatok hálózataként írható le, amelyek nyílt alapon vannak összekapcsolva az IP alkalmazásával, és általában a távközlési operátoroktól (TO) bérelt továbbítási kapcsolatokon fut. Az elmúlt évtized alatt igen gyorsan fejlõdött ki a fõként elméleti és állami támogatottságú hálózatból, amelynek gerinckapacitása 56kbit/s volt 1986-ban, 45Mbit/s 1993-ban és 155Mbit/s 1996-ban. Az Internet infrastruktúra ezen hatalmas kapacitásbeli változása az Internetet használó személyek számának jelentõs növekedésére, valamint a számára kifejlesztett alkalmazásokra és szoftver segédprogramokra reagált.

Az Internettel kapcsolatos szabványok nyílt, nem tulajdonosi megközelítése megkönnyítette a cégek számára, hogy a szakmában mások által elért fejlesztéseket hasznosítsák, és hogy azokra építsenek. Sokan állíthatnák például, hogy a World-Wide-Web (WWW) adottságainak gyors fejlõdését csak fokozta az olyan eladók - mint például a Netscape, Microsoft és Sun - általi böngészõ fejlesztésre irányuló nyílt megközelítés. Az Internetet, mint a multimédia átvitel szállítóeszközét tovább erõsíti azon számos javított vagy új protokoll kifejlesztése, amelyeket az Internet szolgáltatók a következõ három éven belül várhatóak bevezetnek.

A kiugró technológiai fejlemények e rövid áttekintése nem kimerítõ, mindössze illusztrálni próbáltuk a technológiának, mint a változás motorjának a szerepét. A technológia állandó fejlõdésben van; az innovatív szolgáltatásokra való alkalmazása és az ezen szolgáltatások piacra dobása még drámaibb változást ígér a jövõben.

I.3. Jelenlegi piaci fejlemények

Napjainkban jelentõs változások realizálódnak az új technológiának az egyes szektorokra való alkalmazásán keresztül, és ezek viszont vizsgálatra kerülnek. Ezek a változások önmagukban nem minõsülnek a konvergencia bizonyítékának, de ahogyan azt már korábban is jeleztük, az alkalmazott technológia általánossá válása alapot biztosíthat a konvergencia kialakulásához.

A digitális televíziós és a digitális rádiós mûsorszóró szolgáltatások megváltoztatják napjaink audiovizuális tájképét

Az 1990-es évek elején világossá vált, hogy a digitális technológiát hatékonyan és gazdaságosan fel lehet használni a televíziós és a rádiós jelek továbbítására. Különös érdeklõdés övezte azt a lehetõséget, hogy több csatorna kerüljön sugárzásra ugyanazon infrastruktúrán (kábel TV, mûholdas transzponder, földi tartomány) digitális sûrítés alkalmazásával, a meglévõ analóg sugárzás helyett.

A televízió területén, a Digital Video Broadcasting (DVB) projekt[11] munkájára építve és a határok nélküli televízióról szóló irányelv, a televíziós szabványok irányelve és más intézkedések[12] által biztosított szabályozási keretrendszer hátterével, Európában nemrégiben beindították a digitális TV szolgáltatásokat. A világ más országai is hasznosítják a DVB technológiát és az európai szabványokat. Az elsõ kereskedelmi szolgáltatások Franciaországban indultak meg 1996 áprilisában. Ezeket gyorsan követték más digitális szolgáltatások, és a jelen pillanatban több, mint 200 digitális TV csatorna célozza a nézõket Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, a Benelux és az északi államokban. Úgy vélik, hogy jelenleg közel egymillió digitális vevõkészülék üzemel Európában - ez a szám megkétszerezõdhet 1998 végéig.

Bár ez a piac fejlõdésének még csak az elsõ napjait éli, számos érdekes jelenség - amelyek vagy újak a TV számára, vagy pedig a múltbéli gyakorlat jelentõs fejleményei - mutatkozik, mivel a digitális sûrítés gazdaságosan csökkenti a kapacitásbeli korlátokat:

• Mûsorcsokrok és tematikus csatornák - A mûsorszóró cégek digitális szolgáltatásaikat mûsorcsatornák "csokrainak" formájában értékesítik. A "csokrok" az "általános" TV csatornákat olyan tematikus csatornákkal egészítik ki, amelyek hírekre, sporteseményekre, mozifilmekre, stb. összpontosítanak, a nézõk számára szélesebb választékot és a számukra különösen érdekes területekrõl szóló közvetítést kínálva. Ahogy az már az analóg érában is evidenssé vált, a tematikus csatornákat a nézõszám növelése és a digitális technológiával való szegmentáció még finomabb szintjeinek megvalósítása érdekében hozzák létre. Ezeknek a csatornáknak a gazdaságos életképesség érdekében szélesebb nézõközönséget kell vonzaniuk, és ez a pán-európai üzemeltetéssel biztosítható számukra.
• Közelrõl lekért videó - Az alapvetõ sugárzási kapacitás rendelkezésre állása ésszerû árak mellett hamarosan lehetõvé teszi a "közelrõl lekért videó" (near video-on-demand; NVOD) szolgáltatásokat.
  Példa: 60 mûholdas csatornával tíz 90 perces filmet lehet sugározni egyidõben úgy, hogy az egyes filmek 15 perces intervallumokban kezdõdnek.
  
• Nézésarányos fizetés - Hasonlóképpen lehetséges, hogy meghatározott eseményeket vagy mozifilmeket egyéni elõfizetéses alapon értékesítsenek. Ezeket a nézésarányos fizetésen alapuló szolgáltatásokat az Egyesült Királyságban analóg csatornákon nyújtották (az ökölvívó bajnokságok esetében), Spanyolországban pedig digitális formában (a futball-liga bajnokságok esetében). A digitális televízió nagyobb kapacitása lehetõvé teszi több ilyen esemény egyidejû közvetítését (a legkézenfekvõbb példa a futball-ligában játszott mérkõzések), megadva a lehetõséget a nézõk számára, hogy egy adott eseményt a "nézésarányos fizetés" alapján élvezhessék.

Ezek a jelenségek, amelyek jelentõs eltávolodásnak minõsülnek a klasszikus mûsortervre alapozott mûsorszórástól, szélesíthetik a fogyasztói választékot. Emellett - és mivel a "digitális csatorna" önmagából adódóan sokkal rugalmasabb, mint egy analóg csatorna - egyéb szolgáltatásokat is nyújthat adatok, grafikák, mozgóképek vagy ezek kombinációja formájában. A digitális televízió ezeken a jellegzetességeken a digitális rádiós mûsorszórással osztozik, amely a hallgatók számára majdnem CD minõségû hangzást kínál. A "multimédia adatközvetítés" már most is biztosítja a számítógépes programok letöltését, beleértve a videojátékokat, az adatfájlokat és a közvetlen hozzáférést az Internethez TV készülékrõl vagy hálózati számítógéprõl.

Példa: A Hughes Olivetti Telecom 1996-ban indította be a DirecPC satellite Internet hozzáférési szolgáltatást. Ez közel 2000 európai site-ot kapcsol az Internetre 20-szor nagyobb sebességgel, mint a konvencionális modemek.

A digitális rádió színrelépése izgalmas lehetõségeket kínál a rádió és a kép kombinációjához, vagy a közvetítésre kerülõ CD-t vagy koncertjegyeket értékesítõ Internet site-okhoz való kapcsolatokhoz.[13] Az olyan mûsorszórók, mint például a CNN vagy a BBC, elkezdték mûsoraik egy részét az Interneten rendelkezésre bocsátani, kiterjesztve ezáltal rendes hatósugarukat, miközben az un. "webcasterek" egy új fajtája van kifejlõdõben, akik meghatározott eseményeket közvetítenek élõben, pl. sporteseményeket, koncerteket, nagy horderejû eseményeket, stb.

Példa: A legutóbbi írországi választások közvetítése minden ír állampolgár számára hhozzáférhetõ volt az egész világon egy webcast site (www.itv.com) segítségével.

Az egyéb innovációk a mûsorszórás területén többek között tartalmazzák a 16:9 formátumot, a nagylebontású képek mûszaki lehetõségét alkalmazó Widescreen TV-t.

A távközlés liberalizációja szélesíti a választékot és csökkenti az árakat

Nem egészen tíz év alatt az európai távközlési szektor radikális átalakulást tapasztalt egy, a merev és gazdaságtalan monopóliummal jellemezhetõ szektorról egy olyan szektorra, amelyben teljeskörû és élénk verseny folyik, a szolgáltatásoknak és az infrastruktúrának a legtöbb tagállamban 1998 januárjától bekövetkezõ teljes liberalizációjával. Ez az átalakulás kezdeteit részben a már egy évtizeddel ezelõtt - a távközlés és a számítógépes szakma között - kialakult korai konvergenciának tulajdoníthatja. A technológiai konvergencia gyors növekedést biztosított a piaci konvergencia, és a "hozzáadott érték" szolgáltatások számára - ezek olyan innovatív szolgáltatások, amelyek mindkét szektortól kölcsönöztek koncepciókat, és amelyek lehetõvé teszik a vállalkozások számára, hogy a számítógép hatalmát kiterjesszék közvetlen környezetük földrajzi határain túl is.

A távközlési szektor szabályozási tradíciói éles ellentétben álltak azzal a szabadpiaci környezettel, amelyben a számítógépes szakma kifejlõdött, és összefonódásuk azt jelentette, hogy ezen eltérõ szabályozási filozófiák bizonyos racionalizálására van szükség, ha a cél az új szolgáltatások felvirágoztatása. Az 1987. évi Zöld Könyv[14] azt a következtetést vonta le, hogy a nagyobb harmonizáció és a fokozatos piacnyitás a távközlésben biztosítaná a legtermékenyebb környezetet az ilyen növekedés számára. Az elsõ intézkedéseket 1988-ban vezették be és azok a távközlési szektor teljeskörû liberalizációjának 1998. január 1-jei bevezetésében[15] csúcsosodtak ki. Ez a lépésrõl lépésre haladó távközlési liberalizáció és globális piacnyitás már ezidáig is jelentõs hasznokat hozott sok vállalkozás és fogyasztó számára az alacsonyabb árakkal, a jobb ügyfélszolgálattal és az innovatív szolgáltatási ajánlatokkal. Sõt, az árak általános szintje és struktúrája továbbra is nagy hatást gyakorol az új szolgáltatások felvállalására.

Különösen dinamikusan fejlõdik a mobil kommunikációs üzletág.

Példa: Skandináviában minden harmadik személy rendelkezik mobiltelefonnal, és Európában több, mint 37 millió mobiltelefon felhasználó található.

Ezek a mobilrendszerek egyre nagyobb mértékben biztosítják a multimédia komponenst. A távközlési szektoron belül megjelenõ piaci konvergencia a rögzített- és a mobiltelefon közötti konvergencia, mivel bizonyos tagállamokban és a lakosság bizonyos csoportjai körében (pl. diákok, kisvállalkozások) mobiltelefonokkal váltják fel a rögzített becsatlakozásokat.

Az, hogy a rögzített és a mobil hálózatok hogyan konvergálnak, csak egy része a vezetékes és a vezeték nélküli technológiák teljes integrálódása irányába tartó szélesebb trendnek, amely a digitális mobil kommunikációs rendszerek új generációjának az alapvetõ célkitûzése. Ez a felhasználók számára egy olyan platformot kínál, amelyen - bárhol is tartózkodnak - a hang, adat, multimédia és audiovizuális szolgáltatások "varratmentes" körét foghatják. Ez az elképzelés, amely fontos vonatkozásokkal bír a konvergencia által érintett valamennyi szektor számára, elsõ ízben az 1994. évi Mobil Zöld Könyvben[16] került elismerésre, és a legutóbbi idõkben visszatért a Bizottság két, az egyetemes mobil kommunikációról szóló közleményében.[17]

Az Internet új szolgáltatásokat biztosít az üzleti élet és a nagyközönség számára

A változások azonban egy harmadik szektorban, az Internet szektorában a legradikálisabbak. Az Internet a konvergencia szimbolikus és elsõdleges hajtóereje egyaránt. Eszköz arra, hogy a felhasználók számára meglévõ szolgáltatásokat (elektronikus posta, videó, hanganyag, hang-telefon, például) és teljesen új szolgáltatásokat (pl. World-wide Web) egyaránt továbbítsanak. Gyors ütemben fejõdött ki egy kormányzati/elméleti hálózatból erõteljes kommunikációs és kereskedési platformmá. Precedens nélküli növekedési rátájával (felhasználói száma minden évben megkétszerezõdik) az Internet számos gazdasági szektort kezdett befolyásolni, a gyorsan növekvõ elektronikus kereskedés kialakulásával.

Az Internet váltja fel a tradicionális számítógépes hálózatokat, és elsõ jeleit mutatja annak, hogy hogyan biztosíthat egy olyan platformot, amely egy idõ után a kereskedés tradicionális módszerei helyébe léphet. Például, a zárt vállalati hálózaton való tradicionális üzlettõl-üzletig kereskedés utat mutat a globális nyílt hálózatokon való többdimenziós kereskedelemnek. Az Internet az alapvetõ távközlési üzletág alternatív eszközeit is biztosítja (még akkor is, ha a két szolgáltatás között még minõségi különbségek vannak) az Internet telefonon keresztül úgy, hogy bizonyos esetekben egyik félnek sem kell számítógéppel rendelkeznie. Az Internet a mûsorszóró szolgáltatások jelentõs platformja is.

Példa: Jelenleg 650 Webcast rádióállomás és 270 "Real-Video" site található az Interneten[18], európai és amerikai mûsorszórók videónyagát kínálva.

Az új Internet technikák, mint például az un. "multicasting", lehetõséget kínálnak arra, hogy bármikor kép- és hanganyagot továbbítsanak akár 50.000 felhasználó számára is 50.000 külön egyéni üzenet helyett, szûkítve ezáltal a határokat a korábban elkülönült szektorok között. Sokan úgy vélik, hogy az Internet a videó és a hangzás (különösen a zene) terjesztés legfõbb csatornájává válik.

Az Internet, mint platform, azonban máshogyan fejlõdött, mint a tradicionális mûsorszórás és távközlés. Az Internet alapvetõen a felhasználó által irányított, a felhasználók által tulajdonolt berendezésekkel (az irányítók inkább központi, mint periférikus hálózati funkciókat látnak el) és maguk a felhasználók generálják továbbra is a tartalom jelentõs részét. Sokan az Internet decentralizált jellegét tekintik a siker egyetlen okának, amely tanulságul szolgálhat a konvergáló környezet számára. Az az Internet konvergenciát jelzõ tulajdonsága, hogy egyidõben funkcionál közegként a publikálás és a kommunikáció számára. A tradicionális médiával szemben, az Internet egyidõben támogat számos - jellegüket tekintve tranzakciós és mûsorszóró - módot: egy-egyhez, egy-sokhoz, sok-sokhoz. Az Internet felhasználó cserélgetve "mondhat" vagy "hallgathat" valamit, nyilvános kommunikációkba (amelyek tartalma - legalább is a mûsorszórás esetében - tradicionálisan szabályozott) szõhet bele magánjellegû kommunikációkat (tradicionálisan nem szabályozott). Ez az állandó elmozdulás a publikálástól a magánjellegû kommunikációs módok irányába - amelyek mindegyikét igen eltérõen szabályozzák - az Internet szabályozás egyik fõ kihívásának minõsül.

A fúziók és a szövetségek átalakítják a jelenlegi iparágakat

A konvergencia folyamata, a távközlési szektor megnyitása a teljeskörû verseny számára Európában és globálisan egyaránt, valamint az Internet és az on-line szolgáltatások gyors növekedése új piaci struktúrák és a piaci szereplõk számára új szerepek kialakulásához vezet. 1996-ban a világ fúziói és szövetségei teljes értékének több, mint 15 %-át (1 trillió US$) generálta olyan tevékenység, amely széles értelemben információs és kommunikációs szaktevékenységnek minõsíthetõ. Ezek a vállalatok széleskörû tranzakciókat képviselnek, a horizontális szövetségektõl - amelyek osztoznak a kockázaton és egymás szakterületeit egészítik ki - egészen az egy adott piaci szegmens olyan szereplõinek a vertikális integrációjáig, akik a technológiai konvergencia befolyásolására, más nagyértékû szegmensekbe való betörésre vagy jelentõs gazdaságok kifejlesztésére törekednek. Egy, az Európai Bizottság számára készített tanulmány a tranzakciók bizonyos fõ típusai mögött meghúzódó motivációkat értelmezte (ezek nem mindegyike került sikeres lezárásra), amelyet az alábbi 1. és 2. táblázat ismertet.[19] Bár a tanulmány nem szükségképpen a Bizottság álláspontját tükrözi, és nem tekinthetõ értékelésnek a Közösség versenyjoga alapján, mindazonáltal hasznos illusztrációja a kialakuló piaci helyzetnek.

1. táblázat: Horizontális fúziók és szövetségek

Érvelés	Példák
Piaci erõ növelése / minimális hatékonyság megszerzése	Vebacom - Urbana Systemtechnik, Cable and Wireless Communications, Demon - Cityscape
Új (digitális) technológiák magas költsége	Canal Plus - Nethold
Bizonytalan kereslet új szolgáltatások iránt	Multimediabetriebsgesellschaft (Kirch, Bertelsmann, stb.)
Internacionalizáció	BT-MCI, Global One, UUNet - Unipalm Pipex
Szabályozási reformból eredõ lehetõségek	MFS/Worldcom, Telenet Flanders, NYNEX/Bell Atlantic

2. táblázat: Vertikális fúziók és szövetségek

Érvelés	Példák
A kereslet bizonytalansága	Hughes Olivetti Telecom (DirecPC), @Home
Piaci pozícionálás és hozzáférés új szakismeretekhez	Bertelsmann AOL, BBC WorldWide - ICL, STET - IBM
Fogyasztói csatornák feletti ellenõrzés megszerzése	BT - BSkyB, Disney - ABC - Capital Cities
Az értéklánc magasabb margin területeire lépés	Microsoft Network - NBC (MSNBC Internet új csatorna)
Más cégek általi verseny elhárítása a kapcsolódó piacokon	US West - Time Warner, Oracle - Sun - Netscape (Network Computer)

Ugyanez a tanulmány azt a következtetést is levonja, hogy e tevékenység során két trend figyelhetõ meg. Az egyik a jelenlegi tevékenységek összevonására irányul, a másik pedig éppen a sokféleség irányába tart az EU és a világpiacok liberalizálása által megnyitott új lehetõségekre reagálásul, és a konvergencia által kínált lehetõségek érdekében. A vertikális fúziós tevékenységet tekintik az ipari struktúrában a konvergencia jelenségre reagálásként végbemenõ változás jelentõsebb indikátorának.

Ezt az elemzést megalapozza az a realitás, hogy napjaink piaci szereplõi közül csak kevesen rendelkeznek ismeretekkel vagy erõforrásokkal, hogy az egész értékláncot átfogják a konvergált környezeten belül, és így a konvergencia által érintett szektorok fõbb szereplõinek - változó szinten - elkerülhetetlenül a partnerségre kell építeniük. Ilyen összefüggésben, a versenyszabályok továbbra is kulcsszerepet játszanak az új vállalkozások értékelése során.

Versenypolitika: a piacoknak versenyeztetõnek kell maradniuk

A Bizottság a múltban a Közösség versenyszabályait alkalmazta a konvergencia esetekre,[20] beleértve a fentiekben említett eseteket is. A Global One és a BT/MCI azon esetek példái, ahol a Bizottság - a verseny védelmére irányuló megállapodások változásait követõen - jóváhagyást tudott adni a technikai haladást elõsegítõnek tekintett versenyszabály megállapodások alapján. A Bizottság azonban lépéseket kezdeményezett olyan más megállapodásokkal szemben, amelyek indokolatlanul zárolták a piacokat, és amelyek ezért nem felelnek meg a Közösség versenyjogának. Ezek körében az MGS és a Nordic Satellite Distribution méltó említésre, ahol a konvergáló piacok szereplõinek összevonása és a jövõben valószínûleg elfoglalásra kerülõ piaci pozíciójuk valószínûleg tartósan zárolná a piacot. Mindez viszont valószínûleg túlzott árképzést eredményezne, valamint az innováció és a termékválaszték megszûnését, az ezen európai piacok gyors fejlõdésének rovására. Mivel mindez a megállapodások módosításával nem orvosolható, ezért ezeket a megállapodásokat megtiltották.

A Bizottság a jövõben is azokat a megállapodásokat részesíti elõnyben, amelyek elõsegítik a technikai haladást és támogatják a piacralépést. A Bizottság más részrõl nem engedélyez olyan megállapodásokat vagy fúziókat, amelyek piaclezáró hatásúak, vagy uralkodó pozíciókat erõsítenek vagy alakítanak ki, vagy amelyek a felek számára lehetõséget biztosítanak az új szereplõk piacralépésének megtagadásához. A Bizottság azt is megakadályozza, hogy a jelenleg uralkodó pozíciót élvezõ piaci szereplõk visszaéljenek ezzel az uralkodó pozícióval, mint ahogy az a Microsoft esetében is történt, vagy a távközlési operátorok esetében a liberalizált piacokon.

I.4. Összegzés és kérdések

Ez a fejezet a távközlési-, a média- és az IT szektorok közötti konvergencia jelenség definiálására törekedett. Leírást adott a konvergencia meghatározó technológiáiról és elsõ megnyilvánulásáról a szolgáltatások on-line terjesztésével és továbbításával kapcsolatos hálózati platformokon. A fejezet azt a következtetést vonta le, hogy bár a technológiai konvergencia fogalma általánosan elfogadott, kevésbé bizonyosak a szolgáltatások és a piacok teljeskörû konvergenciájának valószínûsége és/vagy üteme tekintetében.

Az I. fejezet a konvergencia jelenség természetére, a technológiai és piaci fejleményekre és arra világított rá, hogy mindez milyen alapvetõ politikai tétet jelent Európa számára.

(A) Bár a konvergencia a technológia szintjén jelentkezik, milyen mértékben és milyen sebességgel megy ez végbe az ipari, a szolgáltatási és a piaci szinteken?

(B) Érezhetõek-e már a konvergencia hatásai az üzleti életben és mindennapi életünkben, és ha igen, hogyan?

[6] MPEG - Motion Picture Experts Group. A szabványcsalád az MPEG-1-tõl az MPEG-4-ig tart, amelyek körében az MPEG-2 a legáltalánosabban alkalmazott (stúdió-minõségû televíziós és több CD-minõségû audio csatornák).

[7] Vagyis, ugyanaz a tartalom kerül továbbításra több fogyasztó számára, de egyéni kérés alapján és nem szükségképpen ugyanabban az idõben.

[8] ISDN - Integrated Services Digital Network. A keskeny sávú verziót az elmúlt 30 év során standardizálták a távközlési operátorok, akik digitalizálni kívánták a fogyasztói hozzáférésû hálózatot. Ez a hosszú vajúdási periódus a technikai elavultság kockázatával járt, amelyet egyéb technológiák mérsékeltek (nevezetesen az adatsûrítés) és a megfelelõ alkalmazások kialakulása (nevezetesen az Internet hozzáférés).

[9] xDSL - x-Digital Subscriber Loop, ahol az x az adott pillanat technológiájára utal. Ezek azok a technológiák, amelyek a meglévõ távközlési hálózat kéteres rézkábelét aknázzák ki a nagysebességû adattovábbítás érdekében. Az ADSL (A, mint Asymmetric) tipikusan 1.5Mbps-en fut a lefelé tartó irányban és a HDSL (H, mint High-speed) pedig 6Mbps-en. Ezeket ma már a nagyobb sebességû technológiák felülmúlják.

[10] ATM - Asynchronus Transfer Mode, nagy sebességû átkapcsolási technológia, amely az alapvetõ transzport szinten mûködik. Különbözik az olyan magasabb szintû alkalmazási protokolloktól, mint például az IP (Internet Protokoll), amely az ATM-hez hasonló átviteli protokollokat lovagolhat meg.

[11] A DVB olyan testület, amely a világ 30 országának több, mint 200 szervezetébõl áll. Tagjai között találhatók mûsorszórók (állami és privát egyaránt), (fogyasztói és professzionális berendezések) gyártói, (mûholdas, kábel- és földi hálózatok) üzemeltetõi, továbbá szabályozók. Definiálta a digitális TV mûsorszórás specifikációinak teljes körét, beleértve a kábel, a mûholdas, a földi és a mikrohullámú terjesztési rendszereket. Ezeket a specifikációkat azóta ETSI szabványokra konvertálták.

[12] Az 1989. évi, a határok nélküli televízióról szóló irányelvet (89/552/EEC) nemrégiben dolgozták át és 97/36/EEC sz. irányelvként aktualizálták. A televíziós szabványok irányelv (95/47/EEC) 1995 októberében került elfogadásra.

[13] Radio with Images, Financial Times, 1997. november 11.

[14] Towards a dynamic European economy, Zöld Könyv a távközlési szolgáltatások és berendezések egy közös piacának kialakításáról, COM(87)290, Brüsszel, 1987.06.30.

[15] A Bizottság 96/19/EC sz. irányelve, valamint az Európa Parlament és a Tanács által elfogadott jogszabályok. Néhány tagállam számára bizonyos további átmeneti periódusokat biztosítanak.

[16] Zöld Könyv egy közös megközelítésrõl a mobil és a személyes kommunikáció területén az Európai Unióban, COM(94) 145 final, 27.4.97.

[17] COM(97) 217, 29.5.97. és COM(97) 513, 15.10.97.

[18] www.timecast.com idézve az OECD jelentés 5. lábjegyzetében.

[19] Adapting the EU Regulatory Framework to he Developing Multimedia Environment c. tanulmány, Squire, Sanders & Dempsey LLP and Analysys Ltd., 1997 decemberében kerül publikálásra.

[20] További részletekre nézve lásd az Európai Bizottság 1994., 1995. és 1996. évi éves jelentését a versenyrõl.