1. A látvány újfajta szervezõdése

1872-ben az angol Muybridge sorozatfelvételt készített vágtató lóról. Az emberi szem által felbonthatatlan mozgásfázisok rögzítésére, s annak bizonyítására, hogy van-e olyan pillanat, amikor mind a négy láb a levegőben van. (ezt csak egy speciális berendezéssel lehett vetíteni) Muybridge kísérletét a francia Marey - és a magyar származású George Demeny – fejlesztette tovább: ún. fotópuskával készítve gyors sorozatfelvételeket repülő madarakról. (12 felvétel/sec), amelyeket kerek üvegtárcsás (stroboszkópos) vetítőrendszer segítségével a képsort folyamatos mozgásként adta vissza.

1891-ben Edison Amerikában kinetoszkópot készített. Ebben a filmszalag a nézőoptika és a vele szemben lévő fényforrás között pergett: ezen másodpercenként 46 kép volt látható, s képritmus szerint szakította meg a fénysugarakat egy forgózár. Ezt azonban csak egy ember nézhette – Edison ebben ugyanis több pénzt látott, mint egyszerre sok embernek vetíteni. Sokszor idézik híres mondását: „Amit nem lehet eladni, azt fel sem akarom feltalálni.” Ezt jól el tudta adni. 1894-ben a Brodway-n nyitotta meg az első „kukkolót”, ahol 5 centért lehetett nézni az alig egy perces mozgóképeket.

1 év múlva már 1000 „nikkelodeon” működött. A folyamatos gyártáshoz megépítette első stúdióját (New Yersey, 1894), amelyben a mozgatható tetővel biztosította a fényt a műtermi felvételekhez. Csak 1896 áprilisában – hogy megelőzze Lumiere-éket – nyitotta meg az első filmszínházat New Yorkban. Ezek száma 1912-re elérte a 10.000-et. Vezetőik a későbbi hollywood-i cégek alapítói lettek: Warner, Czukor, Fox. Edisonnak meg kellett küzdenie a konkurrenciával, a vitagráffal, a biográffal és philadephiai Dubin céggel, akik Edison bejegyzett szabadalmát kijátszva, módosítottak találmányán: menet közben perforálták a filmszalagot.

Európában a Lumiere testvérek 1895-ben a filmnéző szekrényt átalakították filmvetítővé, amelyben már nagyobb tekercsen forgathatták a szalagot. A Lumiere család korábban fotózással, (az apa) filmelőállítással foglalkozott. Lion-i fotólemez gyáruk majdnem csődbe ment, de Louis találmánya az olcsó, jó lemez, majd a továbbfejlesztett, könnyű (5 kg súlyú) cinematográf a legnagyobb fotóüzemmé tette családi vállakozásukat. Ügynökhálózatukat, - amely a fotócikkeiket árulta – „átképezték”, így ők lettek az első filmtudósítók, akik külföldről szállították a képanyagot, s ezért is lehetett már az első évben kb. 2000 film, amit nem adtak el, csak kölcsönöztek. A bevétel fele a Lumiere családé volt, (1% az operatőröké), a többi a helyi impresszárióké. 1897-ben amerikai riválisaik – „Amerika az amerikaiaké” – politikai ellenintézkedéseket hoznak velük szemben. Engedélyhez kötik a filmezést, a felvevőgépeiket elkobozzák. (McKinley elnök fivére a Biograph cégben volt érdekelt.) Az elnök maga is felhasználta a filmet politikai céljaira, újraválasztásához. Halála után – temetését megörökítette a film – pedig az új elnök, T. Roosevelt korteskörútjáról készíttetett filmeket. Lumiere-éket inkább a tudomány, a felfedezés érdekelte, nem az üzlet. 1900-ban 70 mm-es filmmel kísérleteznek - amit óriás (15x20 m-es) vászonra vetíttetnek –, majd a fotórámával illetve 3 dimenziós képekkel, amivel speciális szemüveget használtak.

Melies családi vállalkozásként szervezte meg filmjei készítését. A korábban bűvészmutatványos rájön a filmben rejlő trükklehetőségekre, s ki is használja azt. Ehhez speciális filmstúdiót épít Párizs környéki birtokán, üvegfallal, higanylámpával, filmlaboratóriummal felszerelve – 17,000,- font-ért. Szereplőit a Folies Bergiere-ből s más varietékből szerződteti. Az itt készült kópiáit vásári mutatványosoknak adja el kis pénzért. 1909-ben csatlakozik a befutott gyártókhoz. Vállalata, a Star leányvállalata az USA-ban nemcsak forgalmaz, de forgat is, amerikai és western filmeket, az elavult francia filmek finanszírozására. Így is el kell zálogosítania stúdióját (1912) a Pathé társaságnak, amely 1923-ban el is foglalja azt.

A Pathé testvérek: Charles és Emile csinálnak (nagy) ipart a filmből. „Ha nem is én találtam fel a mozit, de én tettem iparrá.” – dicsekedett Charles. Való igaz, ő csak az Edison cinetoscope kalózverzióját szerezte meg – a filmötleteket meg Melies-től. (Előbb a fonográfot vitte a piacra, amit a gyerekek ingyen hallgathattak – a szülők már pénzért. Ezzel később a testvére foglalkozott.) 1902-ben stúdiót épít Párizs környékén, ahol egy nap alatt készít „tömeg” filmet: populáris bohózatokat, bűnügyi filmeket, producere, mindenese Zecca révén. Ezekkel árasztja el a vásárokat, ügynökségeket nxit. Kópiáit nem adja el, köcsönzi. A középosztály megnyerésére mozi palotákat építtet, s művészfilmmel is próbálkozik (Guise herceg meggyilkolása, 1908), amelynek zenéjét Saint-Saens szerezte, a főszerepet a kor neves drámai színésze alakította – teátrálisan (lásd: film és színház). Pathé a filmet tartotta a jövő színházának, iskolájának, újságjának.

1908-tól hiradókat készít: a hírekrögzítésében, az események reprodukálása, rekonstruálása jelentette a hitelességet. Így is azonnal sikere volt „a világ eseményeinek heti összefoglalása mozgóképen”. Az összeállításokat helyi – angliai, amerikai, orosz, francia – stúdiókban készíteték. A laboratóriumaiban naponta 80,000 méter filmet hívtak elő. Pathé egy kézben fogta össze a gyártást, a laborálást, forgalmazást. A világot 60 éven át 5 nagy híradó monopólium látta el: PARAMOUNT, METRO-GOLDWYN-MAYER, WARNER-PATHÉ, GAUMONT és FOX, és a kínálat ez alatt nem sokat változott. Az ötvenes évektől e műfaj hanyatlásnak indult. 1970-ben meg is szűnt a televízió miatt. Fénykorában az USA filmpiacának a fele is az övé volt, többet gyártott, mint az összes amerikai producer. „Franciaország adja meg a hangot és hozza a pénzt” – mondta. Bankrészvényesei elégedettek voltak, nem hagyták, hogy jobb, drágább filmekkel versenyezzen – hazai bázisa kicsi volt – s így kiszorult az amerikai piacról.

1896 és 1908 között megszületik a filmgyártás, a feltalálók kezéből átkerül az üzletemberek kezébe az ellenőrzés. A film ekkor még „competitive small business”, a verseny széles alapokon folyik, kis befektetéssel. 1909. Megtörténik az első kísérlet a koncentrálásra, megindul a harc a filmipar ellenőrzéséért, ami 20 évig tart. 1909-től 1929-ig a trösztök közötti ellentétek korszaka. Megalakul az első monopólium, a Motion Picture Patents Company. A. Zukor döntő befolyásra tesz szert a filmiparban (előtérbe kerülnek a kis bankok). Mindegyik vállalkozás abszolút monopolhelyzetre törekszik, de sikertelenül. 1929-től új korszak kezdődött, a nagy bankok előretörésével, mivel azok a kezükben tartják a hangosfilmmel kapcsolatos szabadalmak ellenőrzését. A gazdasági válság révén még szorosabb lesz az ellenőrzésük. Ekkor már csak öt cég uralkodik az amerikai filmiparban, sajátos, monopolisztikus szervezetbe tömörülnek, egymás közt fair-playt alkalmazva elérik a – világ? – piac teljes ellenőrzését.