A hangosfilm

Már korábban felfedezték, de a filmgyártó monopóliumok közötti konkurrencia harc miatt csak 1928-tól használják. A Warner céget - a Paramount-tal, a Loew-el szemben – támogató bankárok döntése teszi lehetõvé a megegyezést a Western Electric-el az eljárás átengedésérõl: 300m után 500 dollár, +részesedés a nyereségbõl. E rendszert alkalmazva a Warner – óriási beruházások árán – lehetõséget szerez a konkurrencia kiszorítására. Ez (is) példázza, hogy a filmtechnológia a gazdaság függvénye.

A hangreprodukcióban két – konkurens – elképzelés érvényesült:

A perspektíva elve szerint a hangforrás és a kamera távolsága alapján differenciálták a hangerőt a 30-as évek első felében, részben a rádió hatására. Majd felülkerekedett az érthetõség elve, ami szerint minden hangot egyformán, azonos intenzitással kell érzékeltetni. A hangfelvétel technikája ehhez alkalmazkodott. Az olasz neorealizmus és a francia újhullám pedig az élet direkt hangját tartotta fontosnak, dialógusai az esetlegességet az ellesett, rögtönzött formában fejezték ki.