Vertov: A "rádiószem"-ről
Cesare Zavattini: Néhány gondolat a filmről
 Sz. M. Eizenstein – V. I. Pudovkin – G. V. Alekszandrov: Kiáltvány

 Sz. M. Eizenstein – V. I. Pudovkin – G. V. Alekszandrov: Kiáltvány

…Mi, szovjet filmesek irigyeljük, hogy technikai lehetőségeink nem engedik meg, hogy a közeljövőben a hangosfilm gyakorlati megvalósítására gondolhassunk. Ugyanakkor azonban időszerűnek véljük, hogy leszögezzünk egy sor elméleti természetű elvi megállapítást, miután máris nyilvánvalóvá lett, hogy az új felfedezést helytelenül alkalmazzák. Kiderült ugyanis, hogy az új technikai felfedezés adta lehetőségek félreértése és ilyen értelmű használata nemcsak gátolja a film mint művészet további fejlődését és tökéletesedését, hanem minden eddigi formai vívmánya rombadöntésével is fenyeget. Mind ez idáig a film, amely vizuális képekkel operált, hatalmas vonzerőt gyakorolt a nézőre, s joggal tartott számot a művészetek között az első helyre. Köztudomású, hogy az alapvető (és egyedüli) eszköz, mely a filmet ilyen hatalmas vonzerővel ruházta fel: a MONTÁZS. Az a megállapítás, hogy a montázs a film hatóerejének fő eszköze, hovatovább a film elvitathatatlan axiómájává vált, a világméretű filmkultúra erre épült.

…A hangosfilm azonban kétélű felfedezés. Nagy veszélye abban a lehetőségben rejlik, hogy módot ad a legkisebb ellenállás irányába való haladásra, vagyis a találmány puszta kuriózumként való kiaknázására. Elsősorban kereskedelmileg akarják kihasználni; ma a legkelendőbb áru a hangosfilm. Ennek következtében a hanggal kizárólag naturális szinten élnek, úgy, hogy pontosan megfeleljen a vásznon látható mozgásnak, s így keltse a beszélő emberek, hangot adó tárgyak, stb. némi illúzióját.

…A hangnak a vizuális montázsképhez való ellenpontos illesztése biztosíthatja egyedül a montázs további fejlődésének és tökéletesedésének a lehetőségét. A hanggal folytatandó első kísérleteket éppenséggel a vizuális képpel való aszinkronitás irányába kell terelni. Csak ilyen út vezethet a kellő hajlékonysághoz, melynek révén azután már megteremthető a vizuális és auditív kép orkesztrális ellenpontja. A hangosfilm technikai találmánya korántsem tekinthető a film történetében véletlennek, ellenkezőleg, szerves következménye a kisegítő megoldások egész sorának, melyekbe a kultúrált filmes avantgard már-már reménytelenül belebonyolódott. Az első “zsákutcát” a felirat jelentette, s mindazon sikertelen törekvések, hogy a feliratot szervesen beleillesszük a montázskompozícióba. (Így pl. megpróbáltuk a felirat szövegét mondatokra, sőt szavakra tördelni, különböző méretű és típusú betűmintákat használtunk, gépmozgást alkalmaztunk, s a betűk “megelevenítésének” egyéb eszközeit stb.) A második kudarc a “magyarázó” felvétel volt (pl. különböző közbevágott premier plánok), melyek megterhelték a montázskompozíciót és fékezték a tempót.

Sz. M. Eizenstein, V. I. Pudovkin, G. V. Alekszandrov: Kiáltvány. In: Fejezetek a filmesztétikából [ Kép-Mozgókép-Kultúra] . Bp., Múzsák. 74-77 p.